Szellemvasút jár Bátonyterenyén! Azaz nem jár! Közel két évtizede nem láttak a helyiek vasúti kocsikat a várost kettévágó sínpáron, ami a helyieket feltehetően nem is nagyon zavarná, csak épp a vasúti átjárót „nem értesítette” erről senki.
A lámpa hűségesen villog. Fehéren, ahogyan azt tőle el is várják. Sőt, időnként pirosra vált, némiképp megkavarva az arra autózókat. Mert bár leginkább csak a helyiek szelik át kocsijukkal a síneket, de ilyenkor ők is megállnak, és megvárják, míg újra fehér lesz.
A vonatot nem kell – ezt ők mindnyájan tudják, hiszen két évtizede még csak véletlenül se gurult arra egy elszabadult szerelvény sem. Ennek ellenére a MÁV a tőle elvárható gondossággal ügyel az átkelőre: ha kiég a lámpa, huszonnégy órán belül cserélik, az elektromos szekrény meghibásodása esetén is azonnal érkezik a szakavatott mentősereg. Csak az a fránya vonat, az nem jön!
Persze ma már azt is tudom, miért ilyen jogkövetőek a helyiek, miért állítják le a motort, ha a fehér pirosra vált. Mert bár lehet, hogy két évtizede nem láttak vonatot, lehet, hogy pont most jön.
Csak késik!
