Vélemény: Szomszédság

Kéthetente csütörtökönként kihaltak az utcák. Az emberek leültek a tévé elé Szomszédokat nézni. A sorozatot, mely az importszériákkal ellentétben nem csak a miénk volt, de nekünk és rólunk készült. Szerethető karakterekkel, gyárral, közérttel, presszóval, közhangulattal...

Mindezekből ma már nem sok maradt. Sőt! Az ABC kínai bolt, Alma presszója mexikói étterem lett, a mindennapi tévés beszédtéma pedig kimerül az Éden Hotelben, ahol megdugta vagy csak akarta az erőszakos, netán nemi erőszakos macsó a kötelező szőkét. Akik miatt ma már nem ül le a tévé elé az ország, de még a lakosság fele sem.

Igaz, Éden Nóri és Gábor soha a büdös életben nem alkotnak olyan párt, mint a két Nemzet Színésze formálta kettős, Komlós Juci és Zenthe Ferenc.

Félreértés ne essék, nem sírom vissza a múltat, ahogy abban is biztos vagyok, egy 21. századi Szomszédok képtelen lenne visszahozni a régi hangulatot. Azt viszont kikérem magamnak, hogy az egykori, mérsékelten többdimenziós, dolgozó karakterek helyét semmittevő figurák példakép-ábrázolása váltsa fel a tévében, melyről még mindig meglepően sokan hiszik: valós képet adva nyit ablakot a világra!

Cikkünk itt.