Gór Nagy Máriát a karácsonyfa alatt hagyták el

Színitanodája túl van egy nehéz gazdasági időszakon. Sikerült újra stabilizálnia az iskola helyzetét?

Kemény időszak volt, de gazdaságilag abszolút jól állunk, és szerencsére ismét tandíjmentesek lettünk. Sokat küzdöttem ezért. Valóban volt egy-két év, amikor megszűntek a támogatások, elmaradtak a szponzorok és fizetni kellett a diákoknak, ami mindannyiunkat megviselt. Most rengeteget játszunk, sikeresek és elismertek vagyunk.

Azért akadnak olyan ellenvélemények, hogy a tanodából kikerült ta­nulók nem igazi színészek…

Nem lehet egy kalap alá venni minket a többi tanodával. Akiknek sokat adtam a véleményére, mint például Mensáros László vagy akár Sulyok Mária, elismerték az iskolát. Félévente kemény rostákat tartunk, és aki ideggyenge, nem illeszkedett be a közösségbe vagy nem üti meg a mércét, azt eltanácsoljuk. Sajnos más tanoda átveszi őket és ez nem vet jó fényt senkire. Olyanok mondják ezt, akik előtte tőlem kérdezték, hogyan kell tanodát csinálni.

Ascher Tamás volt az igazgató a színművészetin, amikor egyszer nem engedték kitenni a hirdetőfalukra a jelentkezési felhívásunkat. A titkárságukon azt a választ kaptam: nem csinálunk reklámot a konkurenciának. Ennél nagyobb elismerést elképzelni sem tudok. Ráadásul a nálunk végzettek vagy az egyetemre mennek tovább, vagy azonnal leszerződnek egy színházhoz. Miller Zoltán, Liptai Claudia, Bertalan Ágnes, Muri Enikő, Farkasházi Réka, Fésűs Nelly, Janza Kata – csak néhányan a diákjaim közül.

A legnagyobb név kétségtelenül Liptai Claudia. Milyen volt diáklányként?

Vörös, duci és tüneményes. Mindig cseszegettem, hogy olyan, mint egy kötözött sonka, de aztán gyönyörű nő lett belőle. Hihetetlen sikere volt a Grease-ben. Az egyik fiú folyton ugratta a súlya miatt, erre ő azt mondta, ha rád fekszem, meghalsz. Ez a mondat bekerült a darabba is, elképesztő volt a hatás. Nagyon tehetséges színésznő, sokan még mindig nem tudják, mennyire az.

Ön elismert és foglalkoztatott színésznő volt. Miért cserélte katedrára a színpadot?

Annak idején a Gyógypedagógiai Főiskolára is felvettek pszichológia szakra, és idővel kibújt belőlem a pszichológusi véna. Mindig szerettem a nézőtéren ülni, nyomon követni a próbafolyamatot és egyre többen fordultak hozzám tanácsért. Úgy éreztem, az én helyem odalent van, a nézőtéren. A tanodát 1984-ben alapítottam, rengeteg procedúra árán. Egy darabig a kettőt együtt csináltam, aztán rájöttem, így nem megy. Először a film-, aztán a tévé-, majd a színházi szerepeimről mondtam le. Nem bántam meg a döntésemet.

Az élete a tanításról szól, és ezért roppant szigorú napirendet alakított ki magának.

Nincs olyan, hogy szétessek. Példát kell mutatnom a gyerekeknek. Vasárnap és hétfő kivételével hatkor kelek, majd sporttal indítom a napot. Kedd, csütörtök és szombat reggel kondicionáló edzésen veszek részt. Szerda, péntek és vasárnap reggel a Normafánál kezdek, ha esik, ha fúj, ott vagyok és nordicolok (sétálás síbottal – a szerk.).

A sport után reggelizem, olykor kis traccs a barátnőimmel, majd indulás a tanodába és estig dolgozom.  Szerda esténként a férjemmel moziba vagy színházba megyünk. Minden valamirevaló filmet megnézünk. Szombaton én főzöm az ebédet a nem szűk családomnak. Vasárnaponként pedig termelői
piacra megyek.

Említette a férjét. Gulyás Buda operatőrrel harmincnégy éve él házasságban.  Hogyan tudnak még mindig izgalmasak maradni egymás szemében?

Látja, ez az én hálószobám és az ágyam, míg az övé a lakás másik felében van. Ez nem azt jelenti, hogy mi már nem romantikázunk, csupán tudjuk, hogy a szexhez nem közös ágy, hanem vágy kell. Nem igaz? Nagyon eltérő életritmusban működünk. Ő későn fekszik, későn kel, én korán kelek. Buda operatőr lévén állandóan a monitorokat nézi, én olvasni szeretek, de a papír hangja idegesíti. A szobájában még a plafonon is monitor van. Nem kell éjjel-nappal együtt lenni. Nem akarok senkit megbántani, de én lúdbőrös leszek, amikor a párok elkezdik egymást mamának és papának szólítani. Gyakran előfordul, hogy egy hónapig nem is találkozunk, mert Buda forgat. Nyaralni is a barátnőmmel járok. Hagyjuk élni a másikat.

Nem lesz böjtje ennek a nagy szabadságnak? Egyszer már pórul járt, amikor az első férje, Szurdi Miklós  megcsalta.

Ha valakit meg akarnak csalni, azt meg is teszik. Soha nem kételkedtem Budában. Azért, mert egyszer megcsaltak, még nem lettem féltékeny típus. Amikor annak idején átölelt, azt éreztem, hogy otthon vagyok. Most is olyan az érintése, hogy hajaj! Soha nem fordult meg a fejemben, hogy belenézzek a telefonjába és elolvassam az üzeneteit vagy az e-mailjeit. Milyen jogon tenném? Kikérem magamnak, hogy ez nálunk akár csak fel is vetődjön. Attól, mert valakihez hozzámentem, még nem vettem meg, nem lett a magántulajdonom.

Tudja, mit rontott el az első házasságában?

Egymás után szültem két gyereket, ki sem látszottam a kakis pelenkákból, elhanyagolt voltam. Miki vidéken dolgozott, egy héten egyszer jött haza és akkor sem ment a mennybe a fogadtatástól. Nem törődtem vele. Mégsem vettem észre, hogy baj van. Akkor döbbentem rá, amikor a karácsonyfa alatt közölte, hogy ősz óta együtt él valakivel. Összeomlottam. Elment, de válni nem akart. Azt mondta, engem szeret, és egyszer majd visszajön. Hát nem! Kértem, hagyjon békén, de majdnem belepusztultam.

Árulja el, Budával azért nincs közös gyermekük, mert félt, hogy a múlt megismétlődik?

Nem. Abszolút nyitott voltam, de Buda úgy döntött, nem lesz közös gyerekünk. Sajátjaiként szerette és nevelte a fiaimat, és azt mondta, a mi szakmánkban az is nagy szó, ha ezt a két gyereket becsületben, tisztességben fel tudjuk nevelni. Nem akarta, hogy Andris és Tomi érzései bármiben is sérüljenek, inkább lemondott a saját gyerekről.

Az önök kapcsolatában is volt azért mélypont, melynek különköltözés lett a vége.

Volt. A klimax egy nő életében nem épp sze­ren­csés periódus, meghalt az édes­anyám, ráadásul megtudtam, hogy Tomi fiam apa lesz, vagyis unokám születik. Elkezdtem tombolni, nem lehetett velem bírni, kommunikálni. Állandóan kiabáltam Budával, hogy hagyjon békén. Ő pedig azt mondta: jól van, Marika, majd fogta magát és albérletbe költözött. Egy ideig dühöngtem magamban, de feltettem a kérdést: én kibírnám magammal? Nem. Buda pedig egyre többször jött és jött…

Hogyan lehet ilyen csodaférfira bukkanni?

Szétment a házasságom, magányos voltam. A barátnőim mondogatták, hogy itt van ez a pasi, Buda, akinek szerintük bejövök. Én alig mertem ránézni, olyan jóképű volt. Amikor az embert átverik, magára hagyják, nincs túl jó állapotban, nincs nagy önbizalma. Vándor Évi esküvőjére voltam hivatalos és a barátnőim a lelkemre kötötték, menjek el, mert Buda is ott lesz, s mindenhova egyedül megy. Odamentem, erre a kiszemelt pasi ott ült a pultnál egy dögös fiatal lánnyal.

Gondoltam, na, ez nem az én fesztiválom, mégis odaléptem hozzá és megkérdeztem: együtt jöttetek? A válasz: igen. És együtt is mentek haza? A válasz: egy úriember mindig hazakíséri a hölgyet. Na, akkor szevasz, mondtam és elindultam kifelé. Buda dadogni kezdett és megkérdezte, mikor találkozhatnánk. Végül találkoztunk és onnantól kezdve az életem egy lányregény.