Nem tudom, milyen nő és ember Dobó Kata, de az biztos, hogy nem így tervezte az életét, ahogy alakult. Hat évvel ezelőtt minden bizonnyal ő volt a világ egyik legboldogabb nője, mert úgy érezte, megtalálta a férfit, akivel el tudta képzelni az életét, akinek egyszer majd gyermeket szülhet. A hirtelen lángra lobbant szerelmet leginkább a férfi két gyermeke sínylette meg, hiszen elvált szülők gyermekeként kell felnőniük.
Ahogyan nemrég Kata is arra a sorsra jutott, mint volt párja exfelesége. Egyedül maradt a gyönyörű két és fél éves Szofival, a képbe pedig bekerült egy szőke hölgy, akit szintén a munka hozott össze a férfival. Nem irigylem Katát, ahogyan az exfeleséget sem. A mai világban nem egyszerű helyt állni abban a társadalmi rétegben, amit a gyermeküket egyedül nevelő nők alkotnak. Mert sajnos nem túlzás azt mondani, hogy lassan már mindenki ismer a környezetében ilyen helyzetben lévő nőt. Az okok persze sokrétűek, de ki lehet jelenteni, hogy nem a házasság és a család idejét éljük, mert azt gondoljuk, egyszerűbb eldobni, mint megjavítani. (Szerintem leginkább a férfiak gondolják ezt.)
Pont emiatt a mai nőnek már minden egyes élethelyzetre van egy B terve. Biztos vagyok benne, hogy Katának is volt, de az utolsó pillanatig harcolt a családjáért, és bízott abban, hogy nem kell majd előhúznia a fiókból.
Vannak helyzetek, amikor jobb, ha a szülők búcsút intenek egymásnak, csak a férfiak általában elfelejtik, hogy a gyerektől nem válnak el! Nagyon remélem, hogy a Kata történetében szereplő férfi igazi férfi abból a szempontból, hogy nem felejti el azt, hogy ő apa! Mert egy egyedülálló anya hiába neveli tökéletesen a gyermekét, hiába próbál megadni neki mindent, egyet még ő sem tud pótolni: az apai szeretetet és odafigyelést.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.