Trabi

Aki nem ült még Trabantban, annak nehéz elmesélni, hogy milyen érzés az. Fiatalkoromban szinte elérhetetlen álom volt. Egy barátom a tehetős szüleitől kapott egy Trabit és volt olyan rendes, hogy nem sajnálta tőlem az élményt. Művésze volt a vezetésnek, rengeteget járt vele, és minden lehetőséget kipróbált. Kaszkadőröket megszégyenítő produkciója volt, hogy úgy tudta két kerékre billenteni az autót, hogy nem borult fel vele. Gyakran beülhettem mellé, és nem volt bennem félelemérzés.

A Trabi fűtése és a hűtése szóra sem érdemes, sőt nincs is igazán miről beszélni. Amikor csak ketten ültünk benne, még viszonylag kényelmes volt, négy normál méretű férfi azonban hosszú út után meglehetősen nyomorultan szállt ki belőle. Éjszakai utazásnál annyira fárasztó volt a kényelmetlensége, hogy elalvás ellen gyakrabban kellett megállni. A mai autókkal szemben – amik úgy mennek 140-nel, hogy észre sem vesszük – a Trabant már 60-nál is zörgéssel és rázkódással jelezte, hogy lassíts. A törésbiztonságát sem illet volna tesztelni, de a szabadságérzést mégis nyújtotta. Ha lenne sok pénzem, talán vennék egyet.

Kapcsolódó cikkünk ide kattintva olvasható.