Sohaország

Mindenki ismeri Pán Péter sztoriját, aki örökre gyerek akart maradni a címben szereplő képzeletbeli tájon. Jómagam is ismerek egyet. Elmúlt harminc, az édesanyjával lakik, apa nélkül nőtt fel, teng-leng a világban céltalanul, ám nagyratörő vágyakkal, miközben rendszeresen áldoz az önpusztítás oltárán. Látszólag közvetlen és szerethető, de valójában nem enged be senkit sem az egyszemélyes univerzumába. Az egyetlen komoly párkapcsolatát szenvedélyei miatt adta fel folyamatos kibúvókat keresve, miközben valójában a legnagyobb baja, hogy önmagával nem képes együtt élni. Mi lehet egy ilyen (rém)mese vége? Happy end? Sokan rávágnák, hogy nem, de én személy szerint még mindig szeretnék hinni a boldog befejezésben, remélve, hogy irányba áll az élete. Néha ezeket a „Pán Pétereket” magukra kell hagyni egy kis időre, legyen az egy nap, hónap vagy akár öt év, hogy fel merjenek nőni és újult erővel nekivágjanak a nagybetűs életnek, ahogy Macaulay Culkin is tette. Sokszor kegyetlen hely a világ, félelmetes, megúszni nem lehet, csak túlélni, amihez néha jól jön egy olyan hely, mint Sohaország.

Kapcsolódó cikkünk itt olvasható!