A tökéletes is zavaró

Emlékszem, néhány évvel ez­előtt randiztam egy sráccal, akinél szebbet rajzolni sem lehetett volna. Úgy feszítettem mellette, mint még soha. Mindenki minket bámult, pontosabban szólva inkább őt meg a testét, merthogy engem a kutya sem vett észre. Ez persze annyira már nem tetszett, sőt egyre szarabbul éreztem magam a félisten mellett. Aztán úgy voltam vele, nem gáz, legalább beszélgetünk és kajálunk egy jót – merthogy vacsorázni indultunk. Na most a „jó kajálásból” az lett, hogy én mindent magamba tömtem, amit értem, ő pedig kikért ma­gának egy zöld gazt, amit két órán keresztül rágcsálgatott. Mondanom sem kell, a téma egész este a „gyúrás” volt, úgyhogy alig vártam, hogy hazaérjek és elfelejtsem életem egyik legszebb – ám legpocsékabb – randiját. Szóval, hölgyeim: szépek azok a kockák, tényleg szépek, csak ne csodálkozzunk, ha a félistenünk mindemellett egy faék. Persze tisztelet a kivételnek, a Bajai Superman valószínűleg ilyen, hisz ő nemcsak jól néz ki, de jótét lélek is: embe­reket ment.

Kapcsolódó cikkünk itt olvasható!