
1987. január 25-én hunyt el Rodolfo, polgári nevén Gács Rezső, aki bebizonyította a magyar nézőközönségnek, hogy a csalás is lehet tisztességes. Mi több, elképesztően szórakoztató. Halálának évfordulóján nem csak trükkjeiről érdemes megemlékeznünk: karrierútja legalább olyan izgalmas, mint megérteni, hogy tüntette el egy egész villamos utasainak értékeit anélkül, hogy észrevették volna.

Gács Rezső 1911-ben született Budapesten, szerény körülmények között. Gyermekkorában visszahúzódó, csendes személyiség volt, tanulmányait anyagi okokból korán befejezte. A bűvészettel nem intézményes keretek között találkozott először, hanem egy sorsszerű utcai élményként: egy kínai gyöngyárustól tanult egyszerű trükk indította el karrierjén, aki dunai kavicsokkal mutatott trükköket a fiatal fiúnak. Később a fordulópontot Ódry Zuárd megjelenése jelentette. Zuárd, a Magyar Mágusok Szövetségének elnöke véletlenül pillantotta meg Rezsőt, aki épp a korábban tanult trükkjével büszkélkedett barátainak a Mátyás téren. A bűvész felismerte a fiú kézügyességét, felkarolta és éveken át kizárólag a bűvészet alapjaira tanította Rodolfót, aki később hangsúlyozta, hogy ez a lassú tanulási folyamat határozta meg egész pályáját.
Miután nem vették fel a Magyar Amatőr Bűvészek Egyesületébe, artistaként kezdett dolgozni, majd varietékben és mulatókban lépett fel. Tudatosan építette fel műsorát: látványos mutatványai mellett, provokatív elemekkel hívta fel magára a figyelmet. A 30-as évektől önálló revücsapattal turnézott, fellépett a Balkánon, Törökországban, Egyiptomban, később Nyugat-Európa nagyvárosaiban is. Külföldön is nagy sikert aratott: rendszeresen visszahívták újabb előadásokra.
Rodolfo nemcsak előadó volt, hanem oktató is. Tanított az Artista Akadémián és az Állami Artistaképzőben, könyveket írt, közülük a legismertebb a "Vigyázat! Csalok!" című bűvésztrükk-gyűjtemény.

Több ezer bűvésztrükköt ismert, ezek közül körülbelül ezret tartott színpadra készen. A televízió rendszeresen közvetítette fellépéseit. Neve hamar széles körben híressé vált. Ami pedig megkülönböztette minden más bűvésztársától, hogy stílusa tárgyilagos volt. Messziről kerülte a misztikus körítést, a bűvészetet tanulható és tanítható mesterségként kezelte.
A háború alatt és után is folyamatosan dolgozott, kórházakban és kisebb helyszíneken éppúgy fellépett, mint nagyközönség előtt. Még 70 éves kora után is alázattal, napi rendszerességgel gyakorolt. Utolsó fellépésére 1986-ban került sor. Egy évvel később, 1987. január 25-én, 4 nappal felesége halála után hunyt el.
Az alábbi videóra kattintva megnézheted Rodolfo néhány híres trükkjét:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.