Varázserejű időszak a „két asszony köze”

Az ősz első hónapját, a szeptembert nevezhetnénk Mária havának is, mivel a világszerte egyik leggyakoribb és sok legendával övezett női névnek két neves dátuma is erre az időszakra esik.
Az ősz első hónapját, a szeptembert nevezhetnénk Mária havának is, mivel a világszerte egyik leggyakoribb és sok legendával övezett női névnek két neves dátuma is erre az időszakra esik.

Talán hihetetlen, de a bibliai eredetű név – amelynek eredeti alakja a héber Mirjam volt, és a görög és latin Bibliafordításokban változott meg – viselői Magyarországon 25 (!) névnapot is tarthatnak egy évben. A június kivételével minden hónapra jut egy vagy több ünnep, igaz, ezek közül csupán négy a hivatalos naptári névnap: augusztus 15., szeptember 8., szeptember 12., december 8.

Mária-tisztelet

A Mária Magyarországon a középkor óta folyamatosan a leggyakoribb női nevek között szerepelt, ami Szűz Mária tiszteletével magyarázható még akkor is, ha a krónikák szerint egy időben többen választották Mária édesanyjának, Annának a nevét. A római katolikus egyházban és a görögkeleti egyházakban létező Mária-tisztelet, vagyis Szűz Mária megkülönböztetett tisztelete nem azonos Isten imádásával, de a szentek tiszteleténél több. Mária valamennyi angyalnál és szentnél magasabban áll mint Istenanya, aki az eredeti bűn szeplője nélkül fogantatott, és a mennyben érdemeivel és dicsőségével az összes angyalt, szentet, boldogot megelőzi, a legnagyobb közbenjárói hatalommal rendelkezik.

Tiziano: Mária mennybemenetele © Wikipedia

Tiszta erény

A Mária-tisztelet Keleten kezdődött, aztán Nyugaton is egyre inkább meghonosodott, majd a középkor közepén már uralkodó volt a keresztény Európában. A katolikus egyház Mária-képe szüzessége miatt a tisztaság erényének megtestesítője, anyasága pedig a kiválasztottság, a csodás termékenység, az isteni kegy. A 4. századtól kezdve Máriának, mint Jézus anyjának a kultusza már olyan elterjedt volt hazánkban, hogy tiszteletére templomokat is építettek. Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma, a koronázó templomok, főpapi székesegyházak, monostorok, a búcsújáró helyek és a kisebb templomok is az ő oltalma alatt álltak. A történelmi Magyarország területén lévő magyar vonatkozású katolikus kegyhelyek szinte kivétel nélkül Mária tiszteletén alapulnak.

Szent István felajánlja Magyarországot Szűz Máriának © Wikipedia

A mennybemenetel

Magyarországon Szent István ki­rály még uralkodása alatt ün­neppé avatta augusztus 15-ét, Mária halálának és mennybevitelének napját. A Nagyboldogasszony napjaként ismert Mária-ünnep a katolikus egyházban a Mária-napok között a legbensőségesebb és legmagasztosabb ünnep.

Ez is érdekelheti

Egy évig ingyen ihatott a pünkösdi király

Vigyázat! Balszerencsét hoz, ha kávéval koccint

Tudta? Kacagtató barátok érkeznek, ha kéményseprővel álmodik

Szent István erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénykezést. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és a sors furcsasága, hogy ő maga 1038-ban e napon halt meg. A Nagyboldogasszony napjához a nép körében sok legenda és népszokás kapcsolódott, a szokások a rendszerváltozás után számos településen újraéledtek: például a virágokból összeállított Mária-ko­porsó készítése, vagy a virágok és gyógynövények megszentelése.

Áldott virág

Az oltáron megáldott virágokat aztán a különböző ba­jok elhárítására használták, de belehelyezték az épülő ház alapjába, az új menyecske ágyába, sőt az elhunyt koporsójába is. Egyes vidékeken do­logtiltó nap volt, amikor különösen sütni nem volt szabad, mert a tűz kitörhetett a kemencéből. Ez volt az a nap – talán az ősz, a hűvös idő közeledése miatt –, amelytől kezdve a nőknek nem volt szabad folyóvízben fürödniük.

Jeles születésnap

A következő nagy ünnep a szeptember 8-i Kisasszony vagy Kisboldogasszony napja, azaz Mária születése. Elődeinknél Kisasszony napja volt a cselédek szolgálatba lé­pé­sének az ideje. Feljegyzések szerint ekkor kezdték a vetést, méghozzá úgy, hogy a gazda megszentelte a vetőmagot, tiszta ruhába öltözött, és menet közben senkihez sem szólt. Vetés közben tilos volt káromkodnia. Miután végzett, magasra dobta a zsákot, hogy akkorára nőjön a gabona.

Időjárásjóslásra is használták a napot: a bugyborékos vagy ritkaszemű eső esős időszakot jelzett. A népi kalendáriumban a „két asszony köze”, vagyis az augusztus 15-e és szeptember 8-a közötti időszak varázserejűnek számított. Ekkor kellett szedni a gyógyfüveket, kiszellőztetni a téli holmikat és a ruhákat, hogy ne essen bele a moly. A hiedelem szerint az ebben az időszakban ültetett tyúk az összes tojását kikölti, jó tojó lesz. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a zsizsik.

Elragadott művészet

Mária alakja sok művészt megihletett, az egyik leghíresebb, legegyedibb alkotás Tiziano Vecellio Mária mennybemenetele című oltárképe a velencei Dicsőséges Szűz Mária-bazilikában (Basilica di Santa Maria Gloriosa). Különlegességét az adja, hogy míg Tiziano elődei azt a pillanatot ábrázolták, amikor Mária megérkezik a mennybe, Tiziano viszont azt, amikor az angyalok elragadják a földtől.