Szíve vitte sírba a klasszis fehérorosz súlyemelőt

Dehát ugye a halhatatlanok is elhunynak egyszer, és a gyász alkalmából azért megjegyzendő, hogy a kétszeres olimpiai bajnok (1988, 1992) Kurlovics pályafutása kapcsán számos ellentmondásra derült fény.

A kellemetlen sorozat 1984-gyel kezdődött, amikor egy másik szovjet emelő, Anatolij Piszarenko társaságában a montreali repülőtéren egy udvarias kérésre személyi motozásra rendelték.

A kanadai vámosok a csomagjában doppingszereket leltek, és a kérdezősködés során kiderült, hogy 10 ezer dolláros tételről van szó, amit kanadai sportolóknak hoztak be eladási szándákkal a juharleveles országba.

A szereket elkobozták, Kurlovicsot pedig élete végéig eltiltotta a szovjet súlyemelő szövetség. Csakhogy később valamilyen oknál fogva ezt a kemény verdiktet mindössze két év elmeszelésre változtatták, Kurlovics így készülhetett fel az 1988-as szöuli olimpiára, amit meg is nyert.

Az 1992-es barcelonai diadala előtt Vaszilij Alekszejev, az oroszok vezetőedzője vádolta doppingolással.

- Biztos, hogy Kurlovics Barcelona előtt pozítv doppingtesztet produkált, de olyan rövid idő volt hátra a rajtig, hogy megúszta az eltiltását - vádaskodott Alekszejev.

Barcelona után Kurlovics a német Bundesligába szerződött versenyezni, de ott is fülön csípték. Amint az orosz Szport Ekszpressz megírta 1999-es cikkében: a németek igen komolyan figyelték doppingvizsgálatait, és 1993-ban bizony meg is bukott. Ezt maga Kurlovics vallotta be az említett orosz újságnak nyilatkozva. Szerencséje volt, mert csak fél évet sóztak a nyakába. Az 1996-os atlantai olimpián sérülés miatt aztán már lemaradt az éremről.

Néhai Kurlovics két doppingesete ellenére - mert a kanadai vétek is vétek ám! - 2006-ban azért csak bekerült a Halhatatatlanok Csarnokába. Mi pedig mivel is búcsúzhatnánk tőle?

Legyen számára könnyű a föld.