Szent Ritának köszönheti sikerét Ranieri

Ranieri már azelőtt majdnem abbahagyta az edzősködést, hogy elkezdte. Az amatőrcsapatoknál, ahol az első edzői munkáit kapta, annyit kellett volna helyezkedni, hogy hamar elege lett.
– Sosem voltam jó politikus, kikészít a rosszindulat és a cinizmus – kezdte. 

– Azt mondtam, ha öt éven belül nem dol­gozom az olasz első osztályban, feladom. Amikor a harmadik ligás, nagy múl­tú Cagliari hívott, igent mondtam, és hamar vissza is jutottunk az első osztályba.

Ez volt Ranieri első tündérmeseszerű élménye a fociban, amit emberségének, hozzáértésének, humorának, jó pedagógiai érzékének köszönhet. Az olasz edzőt mindenki szereti a környezetében, egyedül José Mourinho nem, aki lúzernek nevezte el, neki is jó válasz volt a Leicester bajnoki címe, a portugál edzőt ugyanis időközben kirúgták a Chelsea-től...

A 64 éves Ranieri később is ért el sikereket, de egyik diadala sem fogható a mostanihoz, hiszen ezúttal egy teljesen esélytelen együttest vezetett sikerre a világ egyik legerősebb bajnokságában. 
Ám ő a menetelés közben is ember maradt: tibeti szerzetesekhez vitte játékosait, elkötelezett híve Szent Ritának, az elesettek és a reménytelen helyzetek védőszentjének. A bajnoki címükről döntő Chelsea–Tottenham meccs előtt hazautazott 96 éves édesanyjához ebédelni. A bajnoki cím után száz újságírót hívott meg pezsgőzni, az Everton elleni bajnokijuk előtt Andrea Bocellit invitálta a stadionba énekelni.

– A fiamat sokszor lesajnálták – mondta az édesanyja, Renata a La Republica című lapnak. – Amikor eldőlt, hogy övék a bajnoki cím, elsírtam magam. Reméltem, hogy egyszer olyan eredményt ér el, amire mindenki felkapja a fejét. Ez végre egy olyan, nagyon büszke vagyok rá. 
Ranieri próbálja egyben tartani a csapatát, hogy az őszi BL-ben még együtt mutathassák meg, hogy mit tudnak. No és ő is maradni akar: – Lemondani? Viccel? Van humorom, értem a tréfát, de bolond nem vagyok! – mondta.