Nyilasi sem tudta megfejteni a Mágus titkát

A tavaly márciusban elhunyt egykori labdarúgó szövetségi kapitány, Verebes József nagyságáról a magyar futballsport egyik emlékezetes egyénisége, Nyilasi Tibor is elismeréssel szól. A volt Fradi-klasszis játékosként, edzőként is farkasszemet nézett a Mágussal.

– Hallottam róla, hogy amikor az MTK-t és a Győrt irányította, megállíthatatlan volt – idézi emlékeit Nyilasi. – No, azért emlékszem olyan Fradi-meccsekre, amikor mi törtünk borsot az orra alá. Sokan keresték a titkát. Én az egyiket abban látom, hogy egyedileg motivált. Annyit mondott játékosának: menj, bízz magadban, mert mindenre képes vagy. Holott nyilvánvaló volt, hogy elég sok focistája híján volt kiemelkedő képességeknek. Mégis hittek Józsinak, következésképpen önmagukat múlták felül. Sugárzott belőle az energia, de fogalmam sincs annak eredetéről.

Nyilasi persze olykor szándékosan froclizta Verebest.

– Egy győri derbi közben fradista csapattársaimat arra kértem, ha gólt szerzünk, szándékosan két lépésnyire a győri kispad előtt örüljünk a gólnak. Ezt háromszor megtettük, ám az érzelemnek szikrája sem látszódott Józsi arcán. Pókerarccal szívta a cigarettáját, semmi sem zökkentette ki a nyugalmából. Hogy eközben belül mit érzett, ezt sosem kérdeztem tőle.

Kettejük baráti kapcsolata megingathatatlan volt. Amikor Nyíl a Fradi-öregfiúk játékosaként pályára lépett a hagyományos salgótarjáni Gabora-teremgálán, földbe döngölték a Győrt.

– Verebesről a meccs előtt sugárzott az önbizalom. Miután kigurigáztuk őket 9-2-re, nem állhattam meg, megkérdeztem tőle, ez most mi volt Józsi. Fapofával visszaszólt: ugyan Tibikém, ne­hogy messzemenő szakmai következtetést vonj le egy kispályás teremfociból. Vagyis mindent olyan látószögből nézett, ahogy az neki jó volt. Talán ez volt az egyik titka.