Lovrencsics Balázs megharcol a helyéért

Egyre népszerűbb a Fradi-rajongók körében az ifjabbik Lovrencsics, a válogatott Gergő három évvel fiatalabb öccse, Balázs. A középcsatár a nyáron került a Soroksártól az Üllői útra, az ősszel nyolc bajnokin játszott, és a Vasas ellen, a zárófordulóban szerezte meg az első gólját.

– Már egy körrel előbb, a Vi­deoton elleni teljesítményemet is dicsérte a szakmai vezetés, de nagyon kellett az a fejesgól a csapaton belüli megítélésem és az önbizalmam szempontjából is, mert így jó érzésekkel tudtam pihenőre menni – magyarázta Balázs, aki sok társával ellentétben nem „menekült” melegebb éghajlatra a hideg elől. – Nekem nem hiányzik az effajta kikapcsolódás, nagyon jól érzem magam itthon. Habár Soroksáron bérelek lakást, kétnaponta Gödöllőn vagyok, ahol nagyon sok barátom van, és persze sokszor meglátogatom a testvéremet is, akinek már fél­éves a fia, Nathan. Az unoka­öcsém nagyon csíp engem, és én is szeretek vele lenni.

A Pest megyei város nem véletlenül nőtt Balázs szívéhez: innen indult a testvérek pályafutása. Gergő korosztályából Busai Attila és Horváth András kapus, míg Balázséból Nagy Dániel, Simon Krisztián és Varga Roland lett NB I-es focista. 

– Nagy Dani apukája, Nagy Dániel volt a nevelőedzőm a Gödöllői Góliátban, de sokat kö­szönhetek édesapámnak is, aki gyerekként a foci felé terelt, majd 17 évesen, néhány év kosárlabdázás után, az edzőm is volt Kerepesen – elevenítette fel Lovrencsics, akit sokan tehetségesebbnek tartottak Gergő­nél, de ő később ért be: – Talán eleinte nem volt meg bennem a kellő alázat. De végigjártam a szamárlétrát, a megye III-tól minden osztályban megfordultam, és gólokat szereztem. Soroksáron még az NB II-es gólkirályi címem megszerzése előtt éreztem, hogy kezdek jó úton járni. Örülök, hogy a Fradiban focizhatok, az edzőim méltányolják a küzdeniakarásomat. És habár a két válogatott csatár, Böde Dániel és Priskin Tamás mellett nem könnyű a dolgom, bízom benne, hogy tavasszal is bizalmat kapok.