Decsi Tamás: Már majdnem feladtam

Nehéz időszakon vannak túl a kardvívók, ugyanis a Szilágyi Áron, Szatmári András, Decsi Tamás, Gémesi Csanád összetételű gárda feltüzelve és 100 százalékosan felkészülve várta az olimpiát, akár arannyal is gyarapíthatták volna a magyar kardvívás amúgy is csodálatos éremgyűjteményét.

– Nagyon együtt voltunk – kezdte a világ- és Európa-bajnok kardozó. – Áron két Világkupa-győzelemmel, hatalmas önbizalommal készült, a csapat ezüstöt nyert a vb-n, ráadásul András egyéni világbajnok lett. Persze, reménykedtünk, hogy olyat teszünk Tokióban, ami örökre beíródik a magyar vívás aranykönyvébe. Ehelyett gödörbe estünk, amelyből hosszú-hosszú hónapok alatt – legalábbis jómagam – nehezen másztam ki.
Decsi nem titkolta, volt idő, amikor

kilátástalannak gondolta a folytatást, de a társaival egymásban tartották a lelket.

– Van már „dopping”, bár ezt a szót, remélem, nem érti félre senki: feltüzelt bennünket, hogy a NOB bejelentette, ha törik, ha szakad, lesz olimpia. Ha tényleg pástra állhatunk jövő nyáron – mert nekünk már megvan a kvótánk –, akkor a végsőkig küzdünk az aranyért. Nekem különösen izgató, hiszen csak az ötkarikás aranyérem hiányzik a vitrinemből.

Decsi hetente legalább négyszer találkozik társaival a válogatott keret edzésein. A fennmaradó napokon klubjában, a Kertvárosi Vívó SE tréningjeit látogatja. 

– Kevesebb vívás van a programban, de a bátyám, András, aki a válogatott edzője, nem változtatott a jól bevált módszeren. Ilyenkor a felkészülés alatt, rendszeres a focizás, amit legalább ötven éve a legnagyobbak is, például Kulcsár Győzőék, műveltek. Ha kell, akár még lábteniszezek is, csak ott lehessek az olimpián!