Október 23-án rendőrök szedték le a színpadról Kikit

Azok, akik a 90-es években születtek, már csak a szüleiket kérdezhetik meg arról, milyen is volt egy olyan világban élni, ahol a rendszerkritikus hangokat elnémította a karhatalom és az állampárt, és ahol azt sem szabadott hangosan kimondani, hogy 1956 magyar hősei forradalmárok és szabadságharcosok voltak. Ma már belegondolni is furcsa, de a 80-as évek közepén még abból is baj lehetett, ha egy előadó október 23-án egy 56-os számot ábrázoló pólóban lépett színpadra.

Kiki az október 23-ai balhéról: „Nem volt emögött semmi szándékosság”

Ez történt az Első Emelet frontemberével is, aki pusztán figyelmetlenségből lépett - az akkor már puha diktatúrát fenntartó - állampárt lábára azzal, hogy rosszul választotta meg a fellépőruháját azon a bizonyos napon. „A nyolcvanas évek második felében Debrecenben játszottunk október 23-án.” 

„Nem volt emögött semmi szándékosság, de még csak eszembe sem jutott, hogy aznap, ennek a számnak különleges jelentősége van” – kezdte a Borsnak Patkó Béla Kiki, aki első körben egy poénnal szerette volna elvenni a kínos „divatbaki” élét.

„Én viccesre vettem a figurát”

 „A második számnál, valaki megkocogtatta a vállamat és közölte velem, hogy azonnal le kell menjek a színpadról, mert baj van. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet a gond, mígnem megkértek, hogy cseréljek felsőt, mert ebben nem folytathatom a koncertet. Lement a buli, de a színpad mögött már várt rám két civil ruhás rendőr, akik elkérték a pólót, majd megkérdezték, milyen céllal viseltem a koncerten. Én viccesre vettem a figurát és annyit mondtam: Az ötvenhetes sajnos éppen mosásban van. Ők persze nem nevettek és jelezték, hogy hamarosan találkozunk” – idézte fel a történetet az előadó.

„Végül aztán azt hiszem, hittek nekem és elengedtek”

Kiki azt is elárulta, hogy a rendőr hamarosan beváltotta ígéretét. „Egy hónappal később begurult a házunk elé egy sárga Zsiguli és kézbesítettek számomra egy meghívót az ötödik kerületi kapitányságra.”

„Mindezt a finom, de határozott megfélemlítés eszközeivel megtámogatták. A kihallgatótiszt velem szemben ült, míg egy társa a hátam mögött, csendben járkált. Végül aztán azt hiszem, hittek nekem és elengedtek” – idézte fel az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójához kötődő emlékét Kiki.