Aurora Borealis vadászat Izlandon – Tóth Zinka és férje, Sándor különleges élményeikről meséltek

Izland sokak számára egyet jelent az Aurora Borealisszal, de egy téli utazás itt jóval többről szól, mint egyetlen természeti jelenségről. Tóth Zinka és férje, Tóth Sándor saját szervezésben járták be a sziget egy részét, extrém téli időjárási körülmények között. Négy nap alatt gleccserlagúnát, fekete homokos partot és gejzíreket is láttak – miközben folyamatosan „kergették” az északi fényt. Az élményeikről, a kihívásokról és a tanulságokról meséltek.

• Hogyan lehet négy nap alatt sokat látni anélkül, hogy túlzsúfolt lenne az út 
• Milyen eséllyel látható az aurora borealis, és miért számít a napkitörési aktivitás 
• Téli közlekedés Izlandon: útlezárások, biztosítás, valós kockázatok

Ilyen az Aurora Borealis Izlandon: négy nap, és súlyos mínuszok

– Miért éppen Izlandra esett a választásotok, és mennyire volt tudatos döntés az időzítés? Az évszak, a napok száma?

Zinka: A repülőjegyek vásárlásakor épp Black Friday akció volt az egyik fapados légitársaságnál. Néztünk más desztinációkat is, de amikor megláttuk az árakat, eldőlt: megvalósítjuk az egyik bakancslistás álmunkat. Izland nálunk abszolút bakancslistás hely volt, több szempontból is. Az évszak viszont teljesen tudatos döntés volt, mindenképp látni akartuk az északi fényt, az Aurora Borealist. A napok számát részben a gyerek határozta meg – akkor volt ötéves –, nem akartuk sokáig a szüleimnél hagyni, de vinni sem szerettük volna a hideg és az út miatt. Emellett a szabadságolások is behatároltak minket.

Sanyi: Januárban voltunk kint. Volt, hogy –28 fokot mutatott az autó hőmérője, a hőérzet pedig –32 volt, orkánerejű széllel. Amikor kiszálltunk megnézni az Aurorát, az ajtót konkrétan kitépte a szél, kapaszkodtunk, hogy vissza tudjuk csukni. A hideg a technikát is tönkreteszi: a fényképezőgép és a telefonok akkumulátorai pillanatok alatt lemerültek, a power bankok is gyorsan kifogytak. Mindent folyton melegen kellett tartani. Amikor visszaszálltunk az autóba, folyamatosan törölgetni kellett a műszaki dolgokat, mert azonnal lecsapódott rájuk a pára, majdnem be is áztak.

– A repülésen túl hogyan szerveztétek az utat?

Zinka: Hatan voltunk, és másfél–két hónapot készültünk előre az útra. Autóbérlésben gondolkodtunk, amit rögtön le is foglaltuk, az öcsém intézte, viszont kiderült, hogy az életkora miatt végül idősebb sofőr kellett.

Sanyi: A bérlésnél végül rábeszéltek minket egy magasabb biztosításra. Nem bántuk meg.

Zinka: Egy kisebb autó helyett végül egy nagyobb terepjárót kaptunk, wifivel együtt, ami nagy segítség volt. A január a sarki fény szempontjából ideális, viszont ilyenkor a legszélsőségesebb az időjárás: a leghidegebb és a legszelesebb időszak. Izlandon külön időjárás- és útállapot-alkalmazás van erre.

Sanyi: Az utak is színkódoltak: zöld a járható, ott él a biztosítás; piros határeset, ott még mentenek; fekete útra viszont, ha rákerülsz, ott maradsz hóolvadásig. Télen oda senki nem megy, még a mentők sem. Egyébként minden autó szöges gumival van felszerelve, de még így is csúszik.

Zinka: Ennek ellenére nagyon figyelnek az utakra, ebből a szempontból kifejezetten pozitív élmény volt.

– Merre jártatok, és mi hagyta bennetek a legerősebb nyomot?

Zinka: Négy nap, három éjszaka volt, mindent, ami ebbe az időkeretbe belefért, látni akartunk. Az első nap az utazásé volt: délután 5-kor szálltunk le, átvettük az autót, és már mentünk is Hvolsvöllurba, ahol a szállásunk volt, majd késő este kimentünk a falu szélére – és már az első este láttuk az Aurorát. Felejthetetlen élmény volt.

Sanyi: Ez tényleg egy varázslat. Másodpercenként változik, mozog, él. Nem egy statikus jelenség. A mínusz 30 fokban csak álltunk és néztük.

Zinka: Másnap Jökulsárlón, egy gleccserlagúna felé indultunk. Útközben megálltunk a Black Sand Beachnél, majd Skaftafellnél, de vízesésekből amúgy is rengeteget láttunk. Jökulsárlón előtt ott van a Diamond Beach, ahol a gleccserből leszakadó, az óceán által lecsiszolt jégtömbök gyémántként csillognak a parton. Gyönyörű – ugyanakkor szomorú is, mert ez a gleccser gyors olvadását, a globális felmelegedést jelzi. Végül elindultunk visszafelé, és Laugarvatnban aludtunk.

Sanyi: A harmadik napon a Gullfoss vízesésnél megint brutális szél volt, majd a gejzíreket néztük meg. A Thingvellir Nemzeti Parkot is terveztük, de hiába figyeltük a napfelkeltét, elszámoltuk magunkat: reggel tízig sötét van, ezen a napon elcsúsztunk, így ez kimaradt. Ezúttal Sellfossban aludtunk. Jökulsárlóntól visszafelé egyébként újra láttuk az Aurorát, olyan erős volt, hogy meg kellett állnunk az út szélén, hogy fotózzunk, hiába tombolt a szél.

Zinka: Az Aurorát egyébként folyamatosan „kergettük”. Hiába az applikáció és az előrejelzés, a természet dönt. Amikor láttuk, azonnal megálltunk, fotóztunk, mentünk tovább. Így lettek a legjobb képek. Érdekes, hogy míg a természetfotók általában nem adják vissza a valóságot, az Auroránál ez pont fordítva van: a képek sokszor látványosabbak, mint amit szabad szemmel lát az ember, pedig az is hihetetlen.

Sanyi: Ennek a fotózásához hosszú záridő kell, gyakorlatilag éjszakai képet csinál az ember. Fixen kell tartani a gépet mínusz 30 fokban, süvítő szélben. Általában az autóra támaszkodva – nem odafagyva – lehetett jó képeket csinálni.

Zinka: Az utolsó napra a híres Blue Lagoon volt tervben, de végül Reykjavík lett belőle. Thingvellir is kimaradt, aznap már az Aurorát sem láttuk, így inkább várost néztünk. A katedrálist, a belvárost, a kikötő környékét. Reykjavík egy varázslatos kis ékszerdoboz.

Sanyi: A Blue Lagoon azért is maradt ki, mert a procedúra – az előtte való zuhany, a hajkárosodást megelőző hajbalzsam – mínusz húsz fokban nem volt túl csábító. Így maradt a vágy: jártunk Izlandon, kipipáltuk a bakancslista egy részét, de vissza akarunk menni. Izland esetében mindenki az Aurorát emlegeti, de amikor ott vagy, felmerül: milyen lehet nyáron, tavasszal? Bálnales, lundák, túraútvonalak – ezek télen nincsenek. Mi a téli Izland egy szeletét láttuk, de már bővül a bakancslista. Ráadásul szerencsénk is volt: egy hónappal később a barátainkat Skócia fölött visszafordították, mert nem tudtak leszállni.

Zinka: Hideg volt, de tiszta időnk volt, ami az Aurorához elengedhetetlen. Nagyon szerencsések voltunk.

– Mit javasoltok, mire figyeljen, aki most kezdene izlandi utat szervezni?

Sanyi: Ez nem egy ad hoc desztináció. Erre készülni kell. Autóbérlés ajánlott, de aki nem akar ezzel vesződni, kérje utazási iroda szervezését. Ez nem az a „megérkezem és napozom” típusú út.

Sanyi: A –30 fok nem a hőmérsékletről szól, hanem arról, mennyi ideig bírod. A –10 és a –30 között nem sok különbség van érzésre, csak annyi, hogy amíg az előbbit fél órát bírod, az utóbbit 5-10 percig, utána komoly fagyási sérülésekkel számolhatsz. Minden ruhád legyen mindig száraz, és ha vizes lett, azonnal cseréld. Utólag hallottunk olyat is, aki bár járt télen Izlandon, nem látott Aurorát, vagy le voltak zárva az utak. Mi szerencsések voltunk, bár volt, amit mi is kihagytunk a „feketére változott” út miatt. Az utak állapota percenként változik, hiszen a hófúvások gyorsan eltüntetik azokat. A bérlésnél is elmondják: a Waze mehet a bőröndbe, töltsd le az izlandi appot.

Zinka: Mi mindkettőt használtuk, de az út- és időjárás-app kötelező.

Amikor itthon arról posztolnak, hogy a Balatonnál látszik az Aurora, általában nagyon rövid ideig tart és gyenge jelenség. Az északi sarkkör felé haladva viszont vannak stabilabb zónák: Izland például pont ilyen, ahol gyengébb aktivitásnál is jó eséllyel megjelenik a fény. Finnország és Grönland még inkább beleesik ebbe az övbe, de előbbinél főleg a lakatlan területeken, utóbbi pedig eleve nehezebb terep, ezért Izland ebből a szempontból nagyon jó választás. Az applikációk nemcsak azt mutatják, hogy hol látható az Aurora, hanem azt is, milyen erős: zöldtől indul, majd jönnek a rózsaszínes, piros árnyalatok, ami már igazán látványos, pont úgy, ahogy magánál a fénynél is. Ezek azok a ritka esetek, amikor akár Magyarországról is meg lehet pillantani.

Nézd meg a videót is a téli Izlandról:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: