Szenteste a svédek előbb szaunáznak, majd temetőbe mennek, a norvégok elrejtik a seprűiket, a szlovákok mákos tésztát hajítanak a plafonra, az indiaiak banánfát díszítenek. Érdekes karácsonyi szokások a világból.
Ahány ország, annyi ünnepi szokás. Korábban már írtunk a japán karácsonyi hagyományokról: ők például szeretteik helyett inkább munkatársaikat ajándékozzák meg, a babonák miatt randipartnert keresnek, és hal helyett KFC-s csirke kerül az asztalra. Ezúttal hozunk néhány további példát a világból – néhol egészen meglepő dolgoktól lesz teljes az ünnep.
Északi országok: kecskeégetés, seprűparanoia, gyertyagyújtás
Az északi országok megannyi sajátos tradíciót ápolnak. Kezdjük nyelvrokonainknál, a finneknél. Joulupukki, a Télapó otthonában a családok mindamellett, hogy levelet írnak Karácsonyapónak, a temetőbe látogatnak Szenteste, hogy megemlékezzenek elhunyt őseikről. Ilyenkor a temetőkben pislákoló rengeteg mécses nagyon szép látványt nyújt a téli éjszakában.
Karácsonyi szokások máshol, másképp
A szauna elengedhetetlen része a finnek életének, így nem meglepő, hogy ez is a karácsonyi hagyományok részévé vált. A karácsonyi szaunázás az észteknél ugyancsak bevett hagyomány. Az IKEA-látogatók a karácsonyi bevásárlások során minden bizonnyal találkoztak már a szalmából készült állatokkal, a Yule-kecskékkel.
Karácsonyi szokások máshol, másképp
A fonott állat sok éve az adventi szezon kezdetét jelzi a svédeknél, Gävle városában például egy hatalmas kecske trónol a főtéren 1966 óta. Ezt a bizonyos kecskét különleges hagyomány övezi: évről évre Szenteste éjfélkor valaki felgyújtja. Bár a rendőrség minden évben nagy erőkkel dolgozik azon, hogy ez ne történjen meg, eddig csak egy maréknyi alkalommal sikerült megakadályozni a „csínytevést". A helyi fogadóirodák is lecsaptak a lehetőségre: fogadhatunk arra, hogy vajon lángra lobban-e a kecske vagy sem.
Hogy a finomságokról is szó essék: a svéd karácsonyi asztalra rizspuding kerül, amelybe általában egy hántol mandulaszemet rejtenek. A hagyomány úgy tartja, hogy a szerencsés megtaláló megházasodik a következő évben.
A szomszédos országban, Norvégiában is akadnak mosolyra fakasztó szokások. Szenteste hiába keressük a seprűt és az egyéb, takarításra alkalmas eszközöket a norvég háztartásokban, ugyanis eldugják őket, nehogy boszorkányok vagy rosszindulatú szellemek martalékává váljanak.
Van, aki cipőt hajigál, más pudingot kavar
Bár általában azt gondoljuk, sokat tudunk az európai országokról, ez az ünnepi szokásokra nem feltétlen igaz. A szlovákok például loksát – egyfajta mákos öntött tésztát – készítenek karácsonyra, amit a családfő egy erőteljes kézmozdulattal a plafonra vág. Minél jobban tapad a tészta a plafonra, annál bőségesebb terményáradat várható a következő évre.
Karácsonyi szokások máshol, másképp
A cseheknél egy vicces népi hagyomány az egyedülálló nőket érinti. Karácsonykor a szingli nőknek a bejárati ajtóval a hátuk mögött a fejük felett hátra kell dobniuk egy cipőt. Ha a cipő a sarkával az ajtó felé landol, akkor a következő évben is a szinglik táborába fognak tartozni, ha viszont az orrával, akkor a lány elköltözik a szülői házból, és várhatóan a következő évben férjes asszonnyá válik.
A britek egyik legfontosabb népi hagyománya a közös karácsonyi pudinggyártás. Hagyományos jelleggel a család minden tagjának az óramutató járásával megegyező irányban meg kell kavarni a pudingot főzés közben, és kívánnia kell valamit. Régebben előfordult, hogy pénzérmét, gyűrűt vagy gyűszűt dobtak a pudingba. Aki megtalálta, arra szerencse, házasság, vagy siker várt.
Karácsonyi szokások máshol, másképp
Alternatívák fenyőfára
Számos olyan ország van, ahol ünneplik a karácsonyt, de nincs fenyőfa. Indiában például a lakosság közel két százaléka keresztény, ami azért így is nagyjából 25 millió embert tesz ki. Ha december végén erre járnak, ne lepődjenek meg, ha azt látják, hogy a helyiek banán-, illetve mangófára aggatják a díszeket. Goán pedig a helyiek hatalmas, csillag formájú papírlampionokkal üdvözlik a Szentestét.
Karácsonyi szokások máshol, másképp
India mellett Új-Zéland is páratlan fahagyományokkal rendelkezik. A pohutukawa fa a maorik szent fája, és más néven új-zélandi karácsonyfának is hívják. A növény jellegzetessége, hogy december végére ünnepi, vörös színt ölt magára a kinyíló virágoknak köszönhetően, így még díszíteni sem kell nagyon a terebélyes lombkoronájú fát.
Karácsonyi szokások máshol, másképp
Ha szívesen olvasnának további karácsonyi szokásokról, böngésszék hosszasan a Why Christmas honlapját, amely országról országra vándorolva veszi sorra a karácsonyi hagyományokat.
