Életének hetvenhetedik évében elhunyt Aknay János, a kortárs magyar festészet egyik legmeghatározóbb alakja, a nemzet művésze, Kossuth-díjas alkotó. Távozásával nem csak egy kivételes vizuális gondolkodót, hanem a szentendrei művészeti hagyomány egyik legfontosabb őrzőjét és megújítóját veszítettük el.

Aknay János életútja elválaszthatatlanul összefonódott Szentendre városával és a Vajda Lajos Stúdió szellemiségével. Pályafutása a hetvenes években indult, és már korai munkáival is jelezte, hogy a konstruktivista fegyelem és a szakrális tartalom nála nem ellentétek, hanem egymást erősítő minőségek – írja a kultura.hu.

Művészetének központi elemeivé váltak az olyan archetípusok, mint a ház és az angyal, amelyek nála jóval többet jelentettek egyszerű formáknál. A házak a védettség, az otthon és az emberi közösség stabilitását jelképezték, míg

ikonikus angyalfigurái hídként szolgáltak a földi és a transzcendens világ között, modern köntösbe öltöztetve a spiritualitást.

„Munkásságát a rend iránti vágy és a belső fény keresése vezérelte. Képein a geometrikus szerkesztésmód sosem vált rideggé, mert átitatta az a mély humanizmus és hit, amely egész személyiségét jellemezte – folytatódik a lap méltatása. – Nem csupán a műterem magányában alkotott; a hazai művészeti közélet fáradhatatlan szervezőjeként, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnökeként és mentoraként generációk számára mutatott példát szakmai alázatból és közösségi felelősségvállalásból.”

Számos rangos elismerése, köztük a Munkácsy-díj, a Kossuth-díj és a Nemzet Művésze cím is igazolta, hogy alkotói világa a nemzeti kultúra szerves részévé vált. Aknay János hitt abban, hogy a festészet egyfajta ima, párbeszéd a láthatatlannal.

Aknay Jánostól Vitályos Eszter kormányszóvivő is búcsút vett.

Gyászol az ország: elhunyt a legendás magyar művész