Gyermekeik eltűntek, majd kiderült, hogy kegyetlen módon meggyilkolták őket. Hosszú évek óta ennek árnyékában élnek. Sokszor érezték, hogy belehalnak a fájdalomba, mégis egymást támogatják. Szathmáry Niki édesanyja, Edit és a nemrég holtan megtalált Till Tamás anyukája, Katalin évtizedek óta egy olyan úton járnak együtt, amit senki más nem érthet meg teljesen. A mély fájdalom gyökerei kötik össze őket, ami nélkül lehet, hogy nem vészelték volna át életük legnehezebb időszakait.

Mi nemcsak sorstársak, hanem igaz barátok lettünk. Olyan ez, mint egy titkos szövetség. Ha én sírok, ő tudja, miért teszem és ha ő hallgat, én értem a csendjét
- mesélte Edit.
Till Tamás anyukája volt az, aki több mint 20 éve megkereste Editet. Ismerte Niki történetét és nagyon bízott abban, hogy esetleg az ő ügye közelebb viszi fia megtalálásához.

A magyar bűnügyek egyik legrejtélyesebb esete 1998. január 14-én kezdődött Gyulán. A hétéves Szathmáry Nikolett egy néptáncóra után indult haza, de a mindössze néhány perces úton nyoma veszett. Az ország egy emberként kereste a szőke kislányt, mígnem három évvel később, 2001-ben egy csatorna partján, egy zsákba rejtve találták meg a földi maradványait. Gyilkosa azóta is szabadon van, köztünk jár.
Amikor két évvel később, 2000-ben a bajai Till Tamás is eltűnt a vadaspark felé menet, Edit azonnal átérezte a szülők, Katalinék kétségbeesését. Edit nemcsak vigaszt nyújtott: ő volt az, aki szakmai és emberi tanácsokkal látta el a Till családot.
Sajnos nekem már volt tapasztalatom abban, amiben nekik még nem. Tamással az elején alig foglalkozott a média meg a rendőrség, mert eleinte azt hitték csak elkóborolt. A szülei nem tudták, kihez forduljanak. Tőlem kérdeztek mindent: hogyan érjék el az újságírókat, mit mondjanak a nyomozóknak, hogyan érjék el, hogy Tamás ügyével is kiemelten foglalkozzanak
– emlékszik vissza az édesanya.
A Szathmáry és a Till család barátsága a bizonyíték arra, hogy a legnagyobb sötétségben is szükség van egy kézre, ami megtart. Bár Niki gyilkosa még nincs rács mögött és Tomi tragédiájának részletei is most derülnek ki, a szülők nem engedik el egymás kezét.
Nekünk már csak egymás ereje maradt. Tanácsot adunk, hogyan lehet túlélni a következő napot, hogyan kell elviselni a sajtó rohamát vagy éppen méltósággal gyászolni. Tamás és Niki már odafent várnak ránk, és hiszem, hogy egyszer mindannyian találkozunk
– mondta az anya.
Tamás története kísértetiesen hasonlít Nikiéhez. A kisfiú biciklivel indult el otthonról és soha többé nem ért haza... Szülei mindvégig abban reménykedtek, hogy élve előkerül a fiuk.
Katiék is és én is minden évben a gyermekeink születésnapjára és karácsonykor is vettünk ajándékot, ami a szobájukban várta őket. Hogy ha élve hazakerülnek, akkor tudják, érezzék, hogy mi mindig is visszavártuk őket. Sajnos, nem így történt. Én az ajándékokat családon belül továbbadtam. Náluk máig érintetlen Tomi szobája.

Amikor tavaly robbant a hír, hogy 24 év után egy bajai tanya betonja alatt megtalálták a 2000-ben eltűnt Till Tamás maradványait, Edit mélyen átérezte a szülők fájdalmát.
Amikor megtudtam, hogy Tamás maradványai előkerültek, azonnal hívtam Katiékat. Ez egy borzalmas kettősség: megtalálták a csontjait, végre eltemethetik, de közben a remény utolsó lángja is kialudt. Sírva beszéltünk. Én tudom, mit éreznek, hiszen én 2001-ben ugyanezt éltem át Niki megtalálásakor
- mesélte Edit.
Bár személyesen nem sűrűn találkoznak, telefonon sokszor keresik egymást. A legfontosabb időszakban mind a két család ott volt a másik mellett a gyereke temetésekor. Nemcsak támaszt jelentenek egymásnak, hanem együtt gyászoltak.
Ott voltam Tamás temetésén, ahogy anno ők is Nikién. Fura, de a két évtized alatt, amióta kapcsolatban vagyunk, végig úgy éreztem, hogy Tomi az én fiam is. Nagyon nehéz volt, amikor megtalálták a csontjait, sebeket szakított fel bennem
- mondta megtörten Edit.

A beszélgetés során Edit megemlékezett más elfeledett vagy máig keresett fiatalokról is, akiknek a sorsa hasonlít az ő gyermekeikére.
Nem a Till család az egyetlen, akikkel kapcsolatot ápol. Több "sorstárs szülő" felvette már vele a kontaktot a bajban:
Ackermann Dávid családja a mai napig nem kapott válaszokat, ahogy az egri Kiss Gábor esetében sem tudtak meg szinte semmit a szülők. Edit szerint ezek a családok egy láthatatlan, fájdalmas szövetséget alkotnak az országban. Ahányszor meglát egy új, hasonló történetet eltűnt gyerekekről, összeszorul a szíve és azonnal a szülőkre gondol.
Mindig az jut eszembe, hogy milyen borzalmas időszak jön most a szülőknek, hiszen én ezt már átéltem
- vallja be Edit.
Edithez bármikor fordulhatnak ezek a családok, szívesen beszél a régmúlt történéseiről, a saját tragédiájáról, hátha segíthet nekik ezzel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.