Magyarországon is eljött a digitális apokalipszis? Míg a Semmelweis Egyetem kutatói a laboratóriumok steril falai között próbálják megfejteni az okostelefon-függőség hátulütőit, hogy miért láncoljuk magunkat az okostelefonokhoz, addig a valóság a tini rehabokon ennél sokkal véresebb és kíméletlenebb.

„Nagyon megalázom saját magamat vele”
A függőség nem ott kezdődik, hogy valaki sokat nézi a netet. Ott kezdődik, amikor az agy átveszi az irányítást a józan ész felett. Ildikó 14 évesen már a falat fejelte üvöltve, ha elvették tőle a játékot:
Már törtem-zúztam, a falat fejeltem idegembe, csak mert nem értem el, amit akartam
- emlékszik vissza a lány, aki napi 14 órát tolt a virtuális világban, miközben elfelejtett enni, és a fürdőszoba felé sem nézett.
Dóri, a 17 éves felépülő függő vallomása talán még ennél is megrázóbb. Ő a közösségi média lájkjaiért a saját méltóságát áldozta fel:
Kényszeresen posztoltam saját magamról, hogy a külvilág felé azt mutassam, minden rendben van. Közben rá kellett jönnöm, hogy nagyon megalázom saját magamat vele
- meséli Dóri. Ezek a fiatalok nem csupán unatkoztak: ők a digitális drog áldozatai, akiknél a megvonás ugyanolyan remegéssel és dührohammal jár, mint a heroinistáknál.
A Semmelweis Egyetem legfrissebb kutatása, melyet 18–35 év közötti fiatalok körében végeztek, rávilágított egy döbbenetes tényre: nem az a legfőbb baj, ha sokat nyomkodjuk a telefont, hanem az, hogyan tesszük azt. Dr. Takács Johanna kutatásvezető szerint a „mérgező” tartalomfogyasztás az igazi gyilkos.
Az úgynevezett „erős folyamat jellegű” felhasználók – akik napi 4-5 órát csak passzívan görgetnek, „reelseket” és rövid videókat pörgetnek – kognitív képességei látványosan romlanak. Olyan figyelmi és emlékezeti zavarokkal küzdenek, mintha évtizedekkel öregebbek lennének! Az agyukat a folyamatos, gyors ingerek egyszerűen kivégzik.
A kutatás szerint a függőség hátterében a FOMO (Fear of Missing Out), vagyis a rettegés attól, hogy lemaradunk valamiről, a legerősebb motor. Ha gyenge az önkontrollod, és állandóan a mások életét lesed, egyenes út vezet a függőséghez. Ildikó és Dóri története pontosan ezt igazolja: a valódi fájdalom elől menekültek egy olyan világba, ahol minden pillanatban történik valami, mégis üres marad az ember.
De a baj nem áll meg a léleknél. Seregély Beáta, a fizikai mérések szakértője figyelmeztet: a „text neck” (szövegnyak) jelenség maradandó károkat okoz. Azzal, hogy köldökmagasságban tartott mobillal, lehajtott fejjel élünk, korai ízületi kopást és egyensúlyzavarokat idézünk elő. A nyakunkban lévő idegvégződések megbolondulnak, ami állandósult rossz tartáshoz vezet.
A szakemberek szerint nem a tiltás a megoldás, hanem a tudatosság. Hamar János, a Netmentő Alapítvány alapítója szerint a cél az, hogy ne az eszköz használja a gyereket, hanem a gyerek az eszközt.
Ellentétben a szerhasználattal, azért itt nem tudom azt mondani egy fiatalnak, hogy soha többé ne használj internetet és ne kapcsolj be számítógépet, és ne legyen okostelefonod, mert ez nem működik. Tehát akkor ellehetetlenítem az életét. A cél; megtalálni a kereteket, a határokat az ő életében, hogy ne az eszköz használja őt, hanem ő használja az eszközt.
Dóri, aki ma már büszke felépülő, így zárta:
Addig nem vagyok legyőzött, amíg nem használom!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.