„Úgy voltam vele, hogy most van az a pont, hogy meg kell halni” – Niki már várandós volt az ikrekkel, amikor kiderült, haldoklik a férje

PUBLIKÁLÁS: 2026. január 25. 16:00

Egy fantasztikus nő, egy csupaszív édesanya, egy özvegy, aki ma már másoknak tanítja meg, hogyan lehet túlélni azt, amibe eleinte ő is bele akart halni. Táncsics Nikoletta élete legboldogabb időszakában, ikreivel a szíve alatt tudta meg: imádott férje gyógyíthatatlan beteg. Később már ő segített másokon: gyászterapeuta lett.

Niki elveszítette szerelmét, a lelki társát, a férjét, akivel egy egész életre terveztek. Megdöbbentő, de Táncsics Nikoletta a saját fájdalmából építkezve mára elismert gyászterapeuta lett.

Utolsó közös karácsonyuk. Niki gyászterapeuta lett férje halála után Forrás: Beküldve/Táncsics Nikoletta

Pokolból a reményig: "Gyászterapeuta lettem!"

Gondtalan életük volt addig a bizonyos napig. Boldogok voltak, kislányuk mellé még szerettek volna kistesót, nem sokkal később Niki ikreket várt, két kisfiúval volt állapotos.

Amikor hat hónapos terhes voltam, akkor kiderült, hogy a férjem halálos beteg. Zolival közölték az orvosok, hogy gyógyíthatatlan nyirokrákja van. Onnantól kezdve azt mondták, hogy az ikrek születését meg sem éli. Aztán azt végül mégis megélte

- mesélte Niki.

Zoli tudta, hogy Niki hamarosan egyedül marad a gyerekekkel
Fotó: Beküldött fotó/Táncsics Nikoletta

Nagyon bíztak benne, hogy Zoli mégis meg fog gyógyulni. Nikinek pedig vigyáznia kellett a babák fejlődésére, a kislánya lelki világára, éppen ezért erősnek kellett maradnia.

Emlékszem, a konyhában álltam, vártam a jó hírt, hogy minden rendben, ment be ugye ellenőrzésre, és csak annyit kérdezett, hogy ülök-e. És akkor az a világ fájdalma, amit éreztem, emlékszem, hogy úgy voltam vele, hogy most van az a pont, hogy meg kell halni, mert hogy ez elviselhetetlen, és azonnal bekapcsolt egy ilyen önfegyelem, hogy ezt a félelmet a babák a pocakomban nem érezhetik. És valahogy ott átkapcsoltam tényleg ebbe a meg kell menteni státuszba.

Niki és Zoli nem adta fel. Hosszú harc és küzdelem következett, egymásért és a gyerekekért.

Kegyetlen időszak volt, de az evolúció úgy teremtett meg minket, ha jön egy ilyen élethelyzet, akkor három lehetőséged van igazából: az egyik az, hogy harcolsz, a másik az, hogy futsz a harmadik az, hogy lebénulsz. Na, most én nem vagyok az a lebénulós fajta. Én igazából ott a harcot választottam

- folytatta az özvegy.

Boldogság helyett könnyek: "A kislányom megérezte, hogy mikor fog meghalni az apukája"

Teltek múltak a hónapok, közben megszülettek az ikrek. Zoli a kezében tarthatta őket annak ellenére, hogy az orvosok azt mondták, már nem fogja megélni ezt a pillanatot. Ebben az időszakban is érthető módon Niki végig férje mellett állt, mindenben segítette, éjjel kórházba vitte, amikor rosszul volt.

Nagyon nehéz időszak volt. Rengeteget volt kórházban, alig volt velünk. Már az ikrek születése után 4 nappal volt az, hogy bébiszittert kellett hogy hívjak, mert rohanni kellett a Zolival a kórházba.

Külföldi terápiára is kijutottak, de sajnos nem vált be. Próbáltak versenyt futni az idővel, de nem sikerült. Zoli itthon kórházba került.

Külföldön is jártak terápián
Fotó: Beküldött fotó/ Táncsics Nikoletta

Gyakorlatilag napról napra éltünk, és nekem annyira beszűkült a tudatom, én azt gondolom, hogy egy cél volt, hogy a gyerekeim nem apa nélkül nőnek föl.

De sajnos a gyilkos kór megállíthatatlan volt és erősebb, mint az ő akaratuk.

Hihetetlen, de kis Fruzsi megérezte, hogy apukája meg fog halni, pedig nem mondták neki.

Fruzsi aznap azt mondta: szeretnék üzenni apunak, vigyek be neki a kórházba egy videót. Felvettem a telefonommal, amiben azt üzente: hogy jó utat apa, nagyon szeretlek

- emlékezik vissza az édesanya.

Aznap végig mellette volt a kórházban, szólt a barátoknak, ismerősöknek, hogy aki szeretne, jöjjön be Zolihoz.

Egy nagyon szép nap volt. Egyébként már amennyire ez lehet szép. Bevittem egy fotóalbumunkat is és akkor bejöttek barátok, családtagok. Nem búcsúzni, igazából beszélgetni. Végig mellette voltam. Aztán délután elfáradt, és mondta, hogy csak meséljek az albumból, hogy mit látok. És aztán egyszer csak így elfáradt és örökre elaludt

- mesélte fájdalommal a szemében.

Zoli szeretett mesét olvasni a kislányának
Fotó: Beküldött fotó/ Táncsics Nikoletta

Ott, akkor megnyílt alatta a föld. Szó szerint úgy érezte, belehal, nem bírja elviselni a mérhetetlen fájdalmat, ami rázúdult. Sokkos állapotban az első gondolata az volt, hogy feladja az életet.

Azt mondtam magamban, hogy ráfekszem a sínekre. Ott, abban a helyzetben az első gondolatom ez volt. Egyszerűen az az a helyzet, hogy ezt nem lehet túlélni. Aztán utána az ember idegrendszere egy nagyon vicces játékot tud űzni, hogy akkor ezzel csináljuk azt, hogy meg se történt, hogy így szépen lenyomjuk a szőnyeg alá és akkor elkezdtem futni. Akkoriban nagyon sokat futottam, aztán nagyon hamar elkezdtem dolgozni is, csak hogy tereljem el a figyelmemet nyilvánvalóan. Ezek lendítettek át, hogy túléljem a legnehezebb időszakot.

"Hogyan tudom ezt túlélni?"

Egyedül maradt három kisgyerekkel, az iszonyú teherrel, az elviselhetetlen fájdalommal, hogy Zoli már nincs többé.

Niki három gyerekkel maradt egyedül
Fotó: Török Gergely Ádám / Bors

A sportba menekült, úgy érezte, ha hétről- hétre többet fut, akkor lemeríti a szervezetét, azt akarta, hogy fájjon neki.

Be volt fagyva picit a Balaton, és egy gyönyörű színes napfelkelte volt, és akkor volt egy olyan érzetem, hogy én itt most találkozom a Zolival. És akkor ez így átfordult, és onnantól kezdve mindig az volt a motivációm, hogy a Zoli mennyit szenvedett és mennyire fegyelmezetten csinálta ezt.

De arra nem számított, hogy a mozgás és az abból feláramló adrenalin jól fog esni neki és átlendíti azon a borzalmas időszakon. Saját határait feszegette, egy idő után már a 100 km-es távot is lefutotta.

Egyre nagyobb távokat tűzött ki maga elé az özvegy
Fotó: Török Gergely Ádám / Bors

Muszáj, hogy megéljük, mert az érzésekben keletkezett sérüléseket kizárólag az érzések szintjén tudjuk oldozni, ahhoz viszont közel kell engedni a fájdalmat, hogy kvázi megöleljük és azt mondjuk neki, hogy itt vagy, oké, de hogy most el kell búcsúzzunk egymástól, mert nekem élnem kell.

Bármilyen gyenge volt, mindig erősnek mutatta magát a gyerekek előtt Forrás: beküldve/ Táncsics Nikoletta

Miután megtanult ezzel a fájdalommal együtt élni, elvégzett egy gyászfeldolgozás módszer specialista tanfolyamot, gyászterapeuta lett. A családja és a barátai eleinte féltették, hogy rosszat fog tenni a lelkének, ha napi szinten a halállal, a gyásszal foglalkozik, de nem így lett. Nikinek kifejezetten jót tesz ez a munka. Feltölti, hogy másokon tud segíteni.

Én inkább mindig azt gondolom, hogy én megyek előttük eggyel, és fogom a kezüket akkor, amikor ők képtelenek lépni és húzom őket. Mindig azt szoktam mondani, hogy az a nagyon fontos, hogy eggyel többször álljál föl, mint ahányszor elesel. És ha nem megy egyedül, akkor kérjél segítséget.

Niki tisztában van vele, hogy mindenkinek mást jelent a gyász. Sokan sokféleképpen tudják feldolgozni vagy éppen, hogy nem tudják feldolgozni a tragédiát, ami őket érte. Ekkor jön ő a képbe, mint gyászterapeuta.

Sajnos így vagyunk szocializálódva, hogy ne sírj, ne zavarjál már a könnyeiddel! Jaj, már eltelt egy év, de te még mindig itt picsogsz! Úristen, nem telt el még a gyászév és színes ruhában van, Jézusom. Én is hallottam olyat, hogy nem elég könnyes a szemem, nem tudtam, hogy van nemzetközi mértékegység

- mondja Niki.

Úgy érzi, neki ez lett a missziója, hogy minél több emberen segítsen abban az időszakban, amikor kilátástalannak gondolják a helyzetüket. Saját példájából tud meríteni, hogy túl lehet és túl is kell élni a tragédiákat. Éreztetni az emberekkel azt, hogy nincsenek egyedül és teljesen rendben van ha ilyenkor érzik az iszonyú fájdalmat, ami miatt sírnak, üvöltenek, gyászolnak, elengednek.

Miért jó egy gyászterapeuta?

A szakember segít abban, hogy a fájdalom ne felemésszen, hanem átalakuljon.

Biztonságos közeg: Olyan ítélkezésmentes teret biztosít, ahol ki lehet mondani a „tiltott” gondolatokat is (pl. düh az elhunytra, megkönnyebbülés érzése vagy sötét bűntudat).
Érzelmi validálás: Segít megérteni, hogy amit a gyászoló érez, az normális. A környezet sokszor türelmetlen („már túl kellene lenned rajta”), a terapeuta viszont tartja a teret a saját tempódhoz.
Eszközök az elakadások ellen: Ha a gyász „komplikálttá” válik (például évek múlva sem enyhül a bénító fájdalom), a terapeuta speciális technikákkal segít feloldani a belső gátakat.
A rituálék kialakítása: Segít megtalálni azokat az egyéni módokat, ahogyan méltóképpen megőrizhető az elhunyt emléke anélkül, hogy az a jelen élettől venné el az energiát.
A testi tünetek kezelése: A gyász gyakran testi panaszokkal (alvászavar, étvágytalanság, szorongás) jár, amiknek a feldolgozásában a szakember támogatást nyújt.

Úgy érzi, neki már sikerült feldolgoznia a gyászát, pedig közben édesanyjától is el kellett búcsúznia... Ő is rákban hunyt el.

Sokszor nézegetik együtt a fényképalbumot
Fotó: Török Gergely Ádám / bors

Gyermekeinél, Fruzsinál, Miksánál és Endrénél nem olyan régen tört el a mécses, amikor Karácsonykor szeretett kutyájuk elpusztult. A kutyust még Zoli adta ajándékba feleségének. Mindannyian összetörtek, ismét felszakadtak a sebek. A gyerekekben elkezdett mozogni a félelem és tele voltak kérdésekkel.

Most, hogy a kutyánk meghalt, most először szakadt ki belőlük az, hogy igazságtalan a világ, hogy meghalt az apukánk, meghalt a nagymamánk, meghalt a kutyánk és hogy mind a hárman rákbetegségben. Jöttek a kérdések, hogy ezt a betegséget én el tudom-e kapni és hogy ígérjem meg, hogy én életben maradok és hogy én soha nem fogok meghalni

- mondta elérzékenyülve az édesanya.

Ma már gyászterapeutaként pontosan tudja: a fájdalmat nem elnyomni kell, hanem átölelni. Bár a sors a legnehezebb utat mérte rá, ő a pokolból visszatérve tanulta meg, hogyan gyújtson fényt mások sötétségében. Legfőbb támaszai gyermekei, akiknek édesanyjuk nemcsak az egyetlen biztos pontot jelentik a jelenben, hanem a biztonságos jövőt is. Niki megígérte nekik: bármi történjék, ő minden egyes lépésüknél ott lesz mellettük.