„Az anyukám 27 évvel ezelőtt tűnt el, amikor még csak hétéves voltam – most rémisztő felfedezést tettem”

Egy nő, akinek az édesanyja 27 évvel ezelőtt tűnt el, pénzt gyűjt egy magánnyomozóra– miután „aggasztó” új részletek derültek ki. Tatiana Lupacát utoljára a szomszédok látták Brooklynban, New Yorkban , amint éppen egy furgonba pakolt holmikat. Az anyuka egy barátjának elmondta, hogy Miamiba megy egy állásinterjúra, és egy héten belül visszatér.

A lesújtott családja, beleértve a férjét és két gyermekét, azóta sem látta és nem hallott felőle. Legidősebb lánya, aki most Londonban él, és mindössze hétéves volt, amikor édesanyja nyomtalanul eltűnt, iskolás kora óta nyomoz az ügyben, és egy friss felfedezés minden eddiginél jobban aggasztja.

Egy exkluzív beszélgetésben a Mirror US-nek a lánya, aki névtelenséget kért, beszélt szeretett édesanyjáról, az eltűnt személyek utáni nyomozásról és arról, hogy miért lehet közelebb az igazság feltárásához, mint valaha, annak ellenére, hogy nyugtalanító elméletet dédelgetett arról, hogy mi történhetett.

„Hisszük, hogy még él. Azt hiszem, nem hihetsz semmi másban, ha vissza akarod kapni az édesanyádat. Azt hiszem, egész életemben hinni fogok benne, hogy él, amíg meg nem találom. Bármi is történt vele, amíg él, csak ezt akarom…”

Tatiana 27 éves volt, amikor családja utoljára felvette vele a kapcsolatot. 1998 nyarán költözött Lettországból Brooklynba, jobb élet reményében. Az eredeti terv az volt, hogy Tatiana férje költözzön először, és alapozza meg új életüket, de egy New Yorkban élő rokon úgy gondolta, jobb lenne, ha egy nő tenné meg az első utat. Ezután a kétgyermekes anya látogatói vízumot szerzett, és maga indult el a Nagy Almába.

A repülőtéri búcsúzkodásra visszaemlékezve lánya így nyilatkozott: „Természetesen mindannyiunk számára nagyon érzelmes volt. Persze nem akartam, hogy elmenjen. De megígérte, hogy hamarosan újra együtt leszünk.”

Hozzátette: „Megkért, hogy vigyázzak a húgomra és az apámra, amíg távol van. És azt hiszem, nagyon komolyan vettem ezt a kötelességet.”

Érkezése után Tatiana elköltözött rokonától, és Brooklynban bérelt egy szobát. Tájékoztatta a családját, hogy egy közeli zsidó családnál dolgozik házvezetőnőként és gyermekfelügyelőként.

Lánya így emlékezett vissza édesanyjára: „Csodálatos volt. Sok mindenre emlékszem, mert szerencsés voltam, hogy mind a hét évet vele tölthettem. Nem jártam óvodába, így sok mindenre emlékszem róla. Olyan gondoskodó volt, és nem volt semmi, amit ne tudott volna megtenni. Nagyon pozitív, boldog és energikus volt. Mindenkit szeretett, és mindenki szerette őt. Bárkiben igazán megbízott, szóval azt hiszem, nagyon könnyű volt bajba kerülni, mert mindig segíteni akart valakinek, és mindig először valaki másra gondolt, és soha nem igazán magára.”

Tatiana egy titkárnői állásinterjúra készült Miamiba, amikor utoljára látták. A lánya úgy gondolja, édesanyját elrabolhatták és kizsákmányolhatták. Tatiana lánya hétéves kora óta vágyik válaszokra, fáradhatatlanul tudósít eltűnt édesanyjáról, sőt, egy orosz televíziós műsornak is írt, amely eltűnt személyek felkutatásával foglalkozott. Így emlékezett vissza: „Egész életemben, hétéves korom óta vártam a visszatérését. Egész életemben azt gondoltam, hogy megtalálom.”

Találtak egy régi naplót, amelyben az anyja neve mellett egy amerikai telefonszám volt felírva. Mint kiderült, egy brooklyni zsidó család száma volt, akik akkoriban a környéken laktak. Tatiana valószínűleg náluk dolgozott. A lánya azonnal felvette a kapcsolatot a Facebookon a család egyik tagjával, elmagyarázta, kit keres, ő azonban válasz nélkül azonnal tiltotta. Ez megrémítette a lányt. Ezután elértek egy másik családtagot, a férfi azonban dühödten azt mondta, fogalma sincs, kiről beszélnek és bontotta a vonalat. Tatiana lánya egyre biztosabb benne, hogy a zsidó család valamit titkol. Éppen ezért most magánnyomozóra gyűjt, aki talán előrébb tudja vinni az ügyét.