Zalatnay: Ki tudja, megélem-e a jövő évet?

Megérti a vírus miatti védekezés fontosságát Zalatnay Sarolta, de minden színpad nélküli napot gyászként él meg. Ráadásul az is megviseli, hogy pályatársai sorra mennek el.
Megérti a vírus miatti védekezés fontosságát Zalatnay Sarolta, de minden színpad nélküli napot gyászként él meg. Ráadásul az is megviseli, hogy pályatársai sorra mennek el.

Bár Zalatnay Sarolta 72 évesen ma is lépten-nyomon megkapja, hogy tíz-húsz évet letagadhatna, s szerencsére ő maga is fittnek érzi magát, mégsem tud elmenni a tény mellett, hogy számos pályatársa már az égiekhez költözött. A jelenlegi helyzetben ez a gondolat pedig még inkább felötlött benne.

– Tök jól érzem magam, teniszezem, lovagolok, jövök-me­gyek, de azért tisztában kell lenni azzal is, hogy senki sem fiatalodik. Az idő pedig sok áldozatot szedett már a szakmában, s hetven felett azért ez benne van az emberben, bármennyire jól is tartjuk magunkat – kezdte a Borsnak az énekesnő, akit talán pont emiatt, nagyon megvisel, hogy nem hódolhat a szakmájának úgy, ahogy ő szeretne, hiszen a járvány miatt március óta fellépések, koncertek nélkül éli a mindennapjait.

Jó egészségnek örvend, de 72 évesen már megérinti az elmúlás gondolata © Bors

– Nem jó így, és azt kell mondjam, ez én zenészgenerációmnak már nem mindegy, hogy idén vagy jövőre. Ki tudja megérjük-e, hogy újra fellépünk? Ki garantálja egyáltalán, hogy leszünk? Senki. Nekünk a jelen számít, s hogy most, amíg aktívak vagyunk, adhassunk és kaphassunk a közönség szeretetéből – folytatta Cini, aki hamarosan Cini 499 néven beszélgetős-éneklős műsorával indul turnézni.

Az énekesnőt egyébként ke­vésbé az anyagi, mint inkább a lelki megpróbáltatások viselik meg, ám állatai és imádott lánya, Niki közelsége minden nehézségen átlendíti.

– Szerencsére Niki tavaly év végén hazaköltözött, s elhelyezkedett egy egészségközpontban, ahol fizikoterápiával foglalkozik, úgyhogy ő itt van nekem. S remélem, hogy a jövőben csak gyarapodik majd a családunk létszáma – bizakodik Cini, akinek bár egy szem csemetéje angliai kinttartózkodása során nem­rég még nővel osztotta meg az életét, most más irányba indulhat.

– A múlt az a múlt. Most jobban remélek, mint ez­előtt bármikor, s hogy az én harmincéves lá­nyom még bő­ven időben van, hogy kisunokát szüljön nekem.