Váczi Gergely: Nem áll távol tőlem a tanyasi élet

Úgy tudom, miután a koronavírus begyűrűzött Magyarországra, egy tanyán vészelték át a karantént. Honnan jött az ötlet?

A feleségem családjának már volt Pincehely településen egy tanyája, és évekkel ezelőtt mi is vettünk ott egy területet. Mindig is sokat jártunk oda, de tény, hogy az első hullám idején a feleségem és a két kislányom leköltöztek. Én egy hétbe sűrítettem minden munkát, utána pedig odautaztam, hetente ingáztam.

Nem volt megterhelő, hogy megváltozott az életritmusa?

Tény, egy kicsit belassult az élet, én is azt érzékeltem, amit mások. De egy tanyán mindig van mit tenni, ám egyszerre csak 2-3 napot tudtunk komolyabb munkákkal foglalkozni. Apósomék és sógoromék is segítettek, jó érzés volt együtt dolgozni, nagyon jó csapatot alkotunk.

A lányai hogyan érezték ott magukat?

Hatalmas zöld terep, erdő, szaladgálásra és felhőtlen játékra alkalmas területek – szóval imádták. Nehéz is volt tudatosítanunk bennük, hogy most iskola és tanulás van, nem pedig nyaralás.

Közel áll önhöz a vidéki lét és a földművelés, vagy ez egy ismeretlen terület volt?

Panelben nevelkedtem, de gyerekként sok időt töltöttem vidéken. Megtapasztaltam a szépségeit, például mezítláb hajtottam a libákat. Emellett tizennégy éve együtt vagyok a feleségemmel, és a kezdetektől fogva lejártam Pincehelyre. Ott füvet kell nyírni, fát vágni és szőlőt gondozni. Ezek a feladatok már rutinszerűvé váltak az évek során, ezt nem a járványhelyzet hozta, hanem már régebbre datálódik.

El tudja képzelni, hogy a jövőben csak földműveléssel foglalkozzon vagy borász legyen?

Nem, maga a földművelés hatalmas szaktudást igényel, én pedig nem értek hozzá. Apósom viszont nagyon, ezért hasznos segédmunkás tudok lenni a keze alatt. Emellett én sokkal jobban szeretem a kiszámíthatóbb dolgokat, a mezőgazdaságra és a borászatra éppen az ellenkezője igaz: küzdeni kell az elemekkel, a vadakkal és még sorolhatnám. Azt viszont el tudom képzelni, hogy ha később úgy alakul az életem, akkor több időt töltsünk vidéken.

Az elmúlt másfél év milyen tanulsággal szolgált önnek?

Lelassult az élet, és szerencsére több időt töltöttem a családommal. Eddig is családcentrikus voltam, de most elgondolkodtam azon, hogy öt év múlva a lányaim már 15 és 17 évesek lesznek és nem igénylik majd annyira a társaságomat. Biztosan fontos lesz nekik, hogy ott legyek, de nem feltétlenül arról fogunk beszélgetni, hogy apa délután otthon van-e vagy dolgozik, hanem váltunk néhány szót telefonon és elmennek haverokhoz vagy bulizni. Ez az élet természetes rendje. Viszont arra döbbentett rá, hogy ezeket az éveket kell kihasználni. Próbálunk ennek szellemében élni és kihozni a lehető legtöbbet az együtt töltött időből.