Puritán módon élt, úgy is szeretett volna távozni Törőcsik Mari

Minden úgy történt, ahogy Törőcsik Mari szerette volna. A hamvai a Tiszába kerültek, hogy majd a Fekete-tengernél újra találkozhasson a szerelmével, Maár Gyula rendezővel. A 85 éves korában elhunyt Törőcsik Marit a Nemzeti Színház közleménye szerint csütörtökön kísérték utolsó útjára. 

„Törőcsik Mari családja és a Nemzeti Színház tudatja a művésznő tisztelőivel, hogy tegnap, 2021. április 22-én a család szűk körben búcsúzott a Nemzet Színészétől. Törőcsik Mari végakarata szerint Bokros Levente lelkipásztor beszentelte a művésznő hamvait, amit ezután a lánya Teréz, és párja, Zoltán Pély községnél a Tiszába szórtak el.” 

A Bors a búcsúztató után elérte Bokros Levente lelkipásztort, aki elmondta, Törőcsik Mari sok évvel ezelőtt felkérte őt, hogy ha eljön az ideje, szentelje fel a hamvait és búcsúztassa el.

– Hogy őszinte legyek, elhelyezhetetlen az érzés, ami maradt bennem az után, hogy utolsó útjára kísértem Törőcsik Marit. Huszonöt éves barátság volt a miénk, mégis az motoszkált bennem csütörtök reggel, hogy ki is vagyok én ahhoz, hogy egyedül közvetítsem milliók búcsúját – kezdte lapunknak a lelkész, aki hosszas „kiképzést” kapott Törőcsik Maritól a búcsúztatásával kapcsolatosan.

– Mari nagyon pontosan meghatározta, hogy mi hangozhat el és mi biztosan nem, amikor ott állunk a Tisza partján. Fontos volt számára, hogy a búcsúztató rövid legyen és pátosztól mentes. Végezetül azt kérte, hogy Pilinszky János sorai búcsúzzunk tőle, így elmondtam az Azt hiszem című versét – tette hozzá Bokros Levente, aki a húsvéti időszak miatt és mert egy nemzet szeretetét szerette volna kifejezni, fekete palást helyett fehérbe öltözve végezte el a szertartást.

Törőcsik Mari a végakaratáról sok évvel ezelőtt beszélt. Bérczes László rendező beszélgetőkönyvében így fogalmazott: 

„Xavér lejön nekem orgonálni, és egy pélyi elemista, negyedikes-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. (…) Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom. Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban. Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. (…) Maár Gyula meg én… Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája.”

Varnus Xavér nem lehetett jelen a beszentelésnél, hiszen a világhírű orgonaművész Kanadában él. A koronavírus-járvány miatt sajnos nem tudott haza­utazni, bár nagyon szeretett volna. Rendkívüli népszerűsége miatt biztosan rajta kívül is sokan elkí­sérték volna az utolsó úton a legendás művésznőt.

Bodrogi Gyula: Nagyon fog hiányozni

Bodrogi Gyula nem tudott róla, hogy ilyen gyorsan elbúcsúztatják Törőcsik Marit. A színésznő volt férje, és lelki jó barátja elszomorodva beszélt lapunknak.

– Nem vagyok benne biztos, hogy elmentem volna, nem szeretem a temetéseket. De mivel nem hívtak, nem nekem kellett erről döntenem – mondta a Borsnak, Bodrogi Gyula.

Ha nincs járvány, biztosan ezrek búcsúztak volna tőle. Most így alakult, hogy csak a lányáék voltak mellette az utolsó úton. Megnyugszik az én lelkem is attól, hogy most már örök nyugalom­ban van. Végül úgy történt minden, ahogy Mari akarta. Ez így van rendben. Nagyon fog hiányozni.

Jordán Tamás: Isten vele!

A Bors elérte a szertartás után Jordán Tamás direktort, Törőcsik Mari régi jó barátját.

– Teljesen egyetértek azzal, hogy szűk körű volt ott a temetés – mondta a művész a Bors megkeresésére.

– Tekintettel Törőcsik népszerűségére, biztos vagyok benne, hogy sok-sok ezren gyűltek volna össze. De a mai helyzetben ezt nem lehetett volna megvalósítani. Természetesen én is szívesen ott lettem volna, elbúcsúztam volna. Így csak gondolatban tudom azt mondani neki, hogy Isten vele!