Simon Kornél vadul csókolózott a betegek előtt

A sokoldalú színművész, Simon Kornél ezúttal A Tanár című sorozatban motorozik és smárol hevesen dr. Nyelves szerepében. Fura, mivel az előbbi kifejezetten tiltott a szereplőknek a forgatás alatt, kaszkadőr pattan nyeregbe helyettük.

– A rendező megkérdezte, hogy vállalom-e a motorozást. Vállaltam, mivel van benne rutinom, de dobogott a szívem. Motoroztam sokáig, általában nagy robogóval közlekedtem, de van jogosítványom mindenféle motorra – meséli Kornél. – Akkor hagytam abba, amikor Soma elkezdett bölcsődébe járni. A gyereket – bármennyire is a két kerék az elemem – nem ültetem fel. Sosem lehet tudni, mi történik. Annak viszont borzasztóan örültem, hogy dr. Nyelves Krisztián szerepében motorozhatok. A tanárhoz, Nagy Ervinhez képest ő a szélsőséges jó fiú, de néha megjelenik motoros ruhában, ezáltal háromdimenzióssá teszi ezt a karaktert.

Kornél egy piros Ducatti Monstert kapott. Ismeri ezt a típust, ami szerinte egy nagyon nyers, száraz kuplungos, csörög-zörög, mintha szét akarna esni.

– Durva erő van benne, rángat is – magyarázza. – Kicsit féltem, de nem estem el vele. A motoros jelenetek közül csak a „stopit” nem vállaltam, amikor egy keréken majd orra esel. Azt a kaszkadőr csinálta meg. Amikor Urbankovics Julcsit vittem, dobogott a szívem, mert más, ha valaki ül mögöttem a motoron. Bele kell jönni, de gyorsan visszajöttek a reflexek. A Társasjátékban az executive producer azt is megtiltotta, hogy kipróbáljam a vezető operatőr robogóját. Azt mondta, szó se lehet róla. Példákat sorolt, hogy kivel, milyen baleset történt a forgatások alatt, ezért józan belátással „meghunyászkodtam”. Általában a szerződésben kikötik, hogy a forgatás alatt nem síelhetsz, motorozhatsz, semmilyen extrém sportot nem űzhetsz.

Kínos liftes nyelves

A Budai Irgalmasrendiben forognak a kórházas jelenetek. – A bemutatkozó jelenetem, a liftben vadul csókolózós. Egy kórházat nem lehet bezárni, ott zajlik az élet, és közben a felső szintre beköltözött egy filmes stáb. Az egyik liftet gyakorlatilag elfoglaltuk. De nem lehetett teljesen lezárni, jöttek-mentek az emberek. Néha kinyílt az ajtó és nem az operatőr állt ott, hanem valaki gipszelt lábbal, miközben mi teljes erővel smároltunk. Sosem tudhattuk, ha leér a lift, ki áll az ajtóban. 

Hasonló a múltjuk

A forgatás alatt Kornél összebarátkozott a kollégájával, Nagy Ervinnel.

– Jóba lettünk nagyon! Egyáltalán nem ismertük egymást, egy kézfogás erejéig találkoztunk egyszer, egy szót nem beszéltünk. Azóta találkoztunk már civilként is. Ervin dunaújvárosi, én kazincbarcikai vagyok. Ő a vasmű mellett nőtt fel, én a Borsodi Vegyi Kombinát mellett. Hasonlóak a gyökerek, lakótelep, szemben a csőszerelő kolléga, a garázsban az autóvillamossági szerelő, és hasonlók – neveti el magát. – Júliát ismertem korábban, ők a feleségemmel nagyon jóban vannak. Júlia élt Berlinben, Los Angelesben, és amikor hazajött, mindig találkoztunk. Az ismeretségünk úgy tízéves.

Kibékült a „nevével”

Kornélnak különösen az tetszett a forgatókönyvben, hogy humorosak, maiak a párbeszédek. – Mondhatom, baráti kapcsolatot ápolok mind a három íróval, akik „magyarították” a történetet. Annak külön örülök, hogy Nyelvesnek neveztek el! – húzza el a száját nevetve. – Még csak a trailere ment le a sorozatnak, amikor a családdal beültünk ebédelni egy étterembe. Jött egy lány a barátjával, és azt mondta: „Nézd már, itt a Nyelves!” Ezt azonnal meg is köszöntem telefonon annak az írónak, akitôl a nevet kaptam.