Örökifjú énekesek – Korda György és Balázs Klári: Gyuri bácsi Korda Balázsra változtatná a nevét

Korda György a kezdetekről:

Sok meghatározó fordulat volt az életemben! Amikor elkezdtem, semmit nem tudtam erről a pályáról. Ha Latinovits Zoltán most hallana, nem mondaná azt, amit akkoriban mondott, amikor egy házban laktunk és felbosszantottam valamivel: „Kuss, mi vagy te? Egy hang, semmi más!” Hát úgy látszik, egy picit más is vagyok. Nem mondanám, hogy barátok voltunk, csak közeli ismerősök. Tehát ennél jobb kritika nincs, mint ezek a szavak Latinovitstól.

1950-es évek

1958-ban kezdtem el énekelni. Az első nyolc évből egyetlen dolog maradt meg bennem, amikor ‘58 karácsonyán be­mutatkoztam a Kit hozott a Mikulás? című műsorban. Ettől fogva ismert az egész ország. Közbejött még két év katonaság, így mindennel el voltam foglalva, csak a színpaddal nem.

1960-as évek

A dalfesztiválok akkoriban kezdődtek. Én a Bocsánat, hogyha kérdem című dallal álltam a színpadra. Ahogy ki­mondtam, hogy „bocsánat, hogyha kérdem” szavakat, olyan érzés lett rajtam úrrá, mintha hirtelen elindult volna felém a közönség.

1970-es évek

Meghatározó élmény volt, amikor 1979-ben Las Vegasban énekeltem, és minden pénzemet elvesztettem a kaszinókban. Egyetlenegyszer nyertem black jacken 4000 dollárt. Két emelettel lejjebb csináltattam egy gyűrűt magamnak. És ez a gyűrű még most is megvan…

1980-as évek

Sokat utaztam, játszottam, és megismertem Klárikát. A legnagyobb színészek, sportolók voltak a kártyapartnereim. Szegény Székhelyi Józsitól kezdve Csurka István, Tordy Géza, Benedek Miklós, Újréti László. Rátonyi Róbert, Fényes Szabolcs, Alfonzó, Rodolfo… Minden este óriási kámpári volt, másnap reggelig. Micsoda szellemisége volt ezeknek a pókerpartiknak! Nem is igazán érdekelt, hogy nyerek vagy vesztek.

Közben beleszerettem a Kláriba. Olyanfajta változást hozott az éle­tembe, ami nemcsak érzelmileg, hanem a karrieremre is kihatott. A nevem is megváltozott. Már nem azt mondják, hogy Korda György, hanem rögtön hozzá mondják, hogy Balázs Klári. Tehát én már nem Korda György vagyok, hanem Korda Balázs lettem. A duettezés pedig új lökést adott a karrieremnek. Be voltam ska­tulyázva a szerelmes dalok énekesének. Klárikával kitágult a látó­kör, és nemcsak szerelemről, hanem akár a féltékenységről is lehetett énekelni.

Klárika: „Nem kell mindig szerénynek lenni!”

1978-79-ben a Skála együttesben vokáloztam. Jól éreztem magam, szerettem ezt a munkát. Fontos volt, de nem lettem volna hajlandó különböző áldozatokat hozni, vagy olyan barátságokat kötni, hogy abból előnyöm származzon.

Hosszú ideig kísérte végig a pályámat, hogy most vokalista vagy szólista vagyok? A vokalista éneklést picit lenézik itt nálunk. Nem tartozom a tánc­dalfesztiválos generáció­hoz, mert fiatalabb vagyok, mint ők. És ehhez az új generációhoz sem, mert közben elmúltak az évek.

Ilyen szempontból viszont magányos vagyok a pályán. Nagyon érdekes, hogy amikor van egy összejövetel,  egyik kasztba sem férek bele, és ezt én is érzem. Különleges állapot, egy kicsit burokban is voltam végig, de gyönyörű 40 év volt. Csodálatos dalokat elénekelhettem, elénekelhettünk.

Megtaláltam az életben a társamat, akivel a színpadon mi egy duettpárost alkotunk, ami nem gyakori. Nem kell mindig szerénynek lenni, szerintem nincsen ilyen típusú páros, mint mi vagyunk. Sokan megpróbálkoztak vele. Kicsit sikerült, vagy nagyon nem sikerült senkinek. Kell tudni alkalmaz­kodni a színpadon, viselkedésben és hangilag. Ez egy összetett dolog, szükséges hozzá egy bizonyos zenei intelligencia. Mivel 38 éve csináljuk, azt gondolom, megfelelek ennek.