Lánya balettel állít emléket Gyulai Istvánnak

Tizenegy éve, hogy Monte-Carlóban egy hűvös tavaszi napon örökre eltávozott közülünk Gyulai István, akinek munkásságát, illetve azt, amit a sportot szerető embereknek adott, lehetetlen pár sorban összefoglalni. Atlétaként megannyi győzelemmel, nemzetközi versenyeken elért eredményeivel, sportkommentátorként rengeteg él­ménnyel, riporterként felejthetetlen em­lékekkel ajándékozott meg minket. Közvetítéseit ma is nosztalgiázva emlegetik a sport szerelmesei.

– Apu számtalan sportág, köztük a mű­kor­csolya versenyeit is közvetítette. Amikor an­nak idején elkezdte, még fekete-fehér tévék voltak, ő pedig szerette volna minél élethűbben átadni a nézőknek a lá­tottakat, és próbálta leírni a versenyzők csillogó ruháit. Addig nem igazán foglalkozott a színekkel, így fordulhatott elő, hogy neki volt vaníliasárga és rókazöld is a szótárában. Fura színeket kreált. A barátai szeretetből készítettek neki egy színskálát, de nem tudom, használta-e valaha – idézi fel emlékeit négy gyermeke közül a televíziós szerkesztőként dolgozó Kati.

Lánya elmeséléséből az is kiderült, hogy Gyulai minden munkájára alaposan felkészült. Rengeteg időt töltött a szerkesztőségben. Ha viszont hazament, kizárólag apa és férj volt.

– Amikor azt mondták neki, hogy bokszmeccset fog közvetíteni, akkor  azt válaszolta, hogy látott már meccset, de az nem ugyanaz, mintha értene is hozzá, és bejelentkezett boksz­edzéseket venni. Magyar Zoltán olimpiai tornásztól is sokat ta­nult – folytatja Kati, majd elárulta, édesapja elvárta, hogy el­mondják véleményüket a munkásságáról.

A sportriporter több nyelven beszélt, ha tehette, saját anyanyelvén köszöntötte a mikrofonja elé került sportolót, akiknek munkáját hallatlanul tisztelte.

– Már nem volt képernyőn, amikor egyszer karácsony előtt együtt mentünk bevásárolni. Megismerték az emberek, és ez elképesztően boldoggá tette. Jólesett neki, hogy nem felejtették el – mondta Kati.

Gyerekei rajongását jól érzékelteti, hogy Gyulai István legkisebb lánya, a táncművész és koreográfus Júlia a Fairplay –  Sportóriások legendája címmel táncelőadással állít emléket édesapjának, amelyet saját társulata, a Coincidance Táncszínház mutat be.

– A sport és a tánc nagyon hasonlít abban, hogy mindkét esetben a fizikai határainkat feszegetjük. Mindent, ami az életemben a sporthoz köthető, aputól kaptam. Sokat utaztunk vele, családostul, ott voltunk például az athéni olimpián, amikor a vízilabda-válogatott döntőt játszott – meséli Júlia. – Hitt abban, hogy ha valamit nagyon akarunk, azt el tudjuk érni. Ezt a mentalitását átadta nekünk, a gyermekeinek is. Talán ez a legnagyobb dolog, amit kaphattunk tőle útravalóul.

A táncelőadáson – amelyen számos sport­közvetítés be­játszása látható –  egyébként Gyulai István alakja nem jelenik meg, csak  szellemisége, a sport iránti szenvedélyes szeretete révén lesz jelen.