Kóbor János meggondolta magát: Benkőék halála után is folytatná az Omega

Mi is lehet rosszabb egy zenekar életében, mint amikor egy hat évtizednyi közös menetelés egyszer csak megtorpan, s hirtelen két zenésztárs, barát, szinte családtag örökre távozik a csapatból? A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar rockegyüttes, az Omega életében nemrég eljött ez a pont, s tavaly november 18-án az együttes a legendás billentyűsét, Benkő Lászlót, majd három nappal később a korábban kivált basszusgitárosát, Mihály Tamást veszítette el. A zenekarnak még nem volt ideje felocsúdni a gyászból, mégis hamarosan dönteniük kell: hogy folytassák-e az Omega történetét vagy véget érjen.

Úgy tűnt a zenekar még a két legenda halála előtt meghozta a fájó döntés, amiről Kóbor János így beszélt novemberben a Ripostnak:

– A sorsunk megpecsételődött, az Omegát végleg megölte a koronavírus. Már nyáron is nagyon tartottam ettől a második hullámtól, sajnos az aggodalmam nem volt alaptalan. A mi esetünkben azért rosszabbak a dolgok, mert egy hatvan­éves zenekarról van szó, bőven hetven év feletti tagokkal. Egy év nekünk már nem ugyanaz, mint egy fiatalabb művésznek.

Ám most, két hónappal a nyilatkozata után mégis megcsillant a remény a folytatásra. A 77 éves énekes először a Fókusz kamerája előtt, el-elcsukló hangon beszélt a folytatás-befejezés nagy dilemmájáról, aminek miértjét a Borsnak részletezte is.

Ez most nagyon nehéz, és ha van bármi „szerencse” is ebben a járvány sújtotta helyzetben, akkor az az számunkra, hogy nem rögtön, ma kell döntenünk, és még van egy kis időnk átgondolni. Mi egyébként a Benkő Lacival sokat beszélgettünk arról, hogyha bármi történne valamelyikünkkel, attól még szeretnénk ha az Omega tovább élne, és a szavai ma is itt csengenek a fülemben

– árulta el az énekes, aki kitért arra is, hogy barátja végakaratán kívül az együttesnek egyébként még komoly kötelezettségei vannak.

„Még teljes volt a csapat, amikor leszerződtünk azokra a koncertekre, amiket a járvány miatt végül egy évvel eltoltak, viszont azóta ketten távoztak, ami ma is felfoghatatlan. De ott van a mi hű közönségünk s, a legfontosabbak, akiket nem akarnánk cserben hagyni. Azt gondolom, ha úgy érezzük, ők még úgy akarják és szükség van ránk, nem döntünk negatív irányban és a barátaink emléket tovább visszük és éltetjük”

– jelentette ki Kóbor, akinek szavaiból egyértelműen kicseng, hogy ő a lelke mélyén a folytatásra vágyik, s nincs ezzel egyedül, Benkő László fia is az Omega tovább működését támogatja.

Tudom, hogy édesapám is így akarná, hogy az Omega tovább működjön, ameddig csak lehet. Az ő mottójuk ugyanis az „Életfogytig rock'n'roll!” Az Omega egy ország zenekara, amit nem lehet csakúgy elvenni, befejezni, főleg ha még vannak, akiknek a lelkében ott van az erő és vinnék tovább a dalokat, az emlékeket

– vélekedett lapunknak Benkő Balázs, aki bár tudja, nem mindenki gondolkodik ugyanúgy a folytatásról, ő szeretné, ha édesapja kívánsága teljesülne, s a tiszteletére még csápolhatna nagykoncerten.

Mihály Tamás öccse, Mihály György a Fókuszban úgy fogalmazott, ő pont úgy érez, ahogy Presser Gábor az LGT-ről Somló Tamás távozásakor, hogy Benkő László és a testvére halálával véget ért az Omega, s ha az együttes maradék három tagja közül az egyik lenne, biztosan azt mondaná: itt hagyjuk abba, nélkülük nem érdemes. Tegnap délután a Bors is elérte Mihály Tamás testvérét. 

Nem az én tisztem megmondani, mi legyen az Omegával. Mindenki máshogy gondolkodik. Én jelenleg a bátyámat gyászolom, mert bár azt hittem, jóban vagyok a halállal és mindenre fel vagyok készülve, kiderült, hogy erre nem voltam

– mondta szűkszavúan lapunknak Mihály György.