Havas Henrik: Ha Friderikusz lehet riporter, én miért ne lehetnék érsebész? - interjú

Hogy van?

Tulajdonképpen egészségileg rendben vagyok. Éppen de­cemberben volt négy éve az operációm. Eddig félévente, mostantól már csak évente kell kontrollra mennem. A közérzetem viszont nem túl jó, és nem csak a tél miatt, amikor helyből depressziós az ember, inkább azért, ami az országban folyik. Néhány napja Kisorosziban azt éreztem, hogy én vagyok az élet császára. Este akartam begyújtani a kandallóba, de aztán nem, mert kezdődött a focimeccs. Havasné szerint nem lehet a tüzet bámulni úgy, hogy közben megy a meccs.

Havasné szereti a focit?

Nem. Egészen mást szeret. Amikor hazaérek, mindig éppen halottszemléznek vagy DNS-vizsgálatot végeznek a tévében. Ilyen filmeket néz. Ha nem tévézik, akkor ül a gépe előtt, és egy teljesen hülye kvízt csinál, vagy pe­dig ismeretlen embe­rekkel bridzsel. 

Sokat hagyja egyedül Ha­vasnét?

Van, hogy itt alszom a Pozsonyi úton, mert Kisorosziból kiszámíthatatlan, hogy érek be Pestre. A tévé küld értem taxit, még soha nem késtem el se televízió­ból, se rádióból. Érdekes, sokszor volt olyan rémálmom, hogy elalszom. Szól a Rákóczi-induló, ott kéne ülnöm a Krónika stúdiójában, be kellene köszönnöm: Jó reggelt, Magyarország!, de nem vagyok ott. Pedig sosem késtem el. Akkor érzem magam rémesen, amikor Kisorosziban csak a Kossuth Rádiót lehet fogni. Belehallgatok a reggeli műsorba, ahol egy nőnemű alkalmazott ugyanazt a műsort vezeti, amit én vezettem. Elképesztő, hogy hová süllyedt a közszolgálat! Azt hittem, a Bródy Sándor utcában fognak eltemetni, de semmi nosztalgiát nem érzek, ha néha arra járok. Mit kerestem én ott? Most, hogy a Gundel Takács is eljött a köztévétől...

Mit szólt hozzá?

Csodálom, hogy eddig bírta. Amikor eljöttem a TV2-ből, azt mondtam neki: akkor lennék boldog, ha a Mokkát ő örökölné meg tőlem. Nagyon tehetséges, kedves, szerény ember. Csak jót tudok róla mondani.

És Csiszár Jenő? Komoly, hogy jó ötlet Jenőből milánói konzult csinálni? Vagy me­gint csak Friderikuszt akarta bosszantani? Neki azt üzente, hogy kérjen bocsánatot Jenőtől, amiért azt mondta: „Csiszár tök hülye a diplomáciához.”

Csiszár Jenő egykori tanítványom, ő ragasztotta rám a Tanár urat. Lassan megszokom. Tudom, hogy alapvetően jó ember, de van egy nagy hibája: beleéli magát olyan szerepekbe, amik nem állnak neki jól. Amikor megláttam a Magyarország, szeretlek! című nemzeti színű műsorban, rosszul lettem. Annyira hamis és dagályos, elviselhetetlen az a műsor. Sok rosszat mondhatnék Jenőről, de most bántják elegen. Alapvetően szeretetreméltó figura. Egyszer voltam nála, amikor éppen munkanélküli volt. A Nők Lapja magazinba csináltam vele interjút. Meghatóan naiv volt. Ő tényleg mélyen hisz benne, hogy tud olaszul, angolul, és tehetséges. Szerintem nem kéne őt megingatni ebben.

Soha nem fog megbocsátani Friderikusznak?

Megbocsátani? Nem azt várom, hogy kolostorba vonuljon és vezekeljen, mert ellopta a Szorító című műsoromat, amit Tarnóival csináltunk. Egyébként sosem titkoltam, hogy csodálom a szorgalmáért, azért, ahogy a szakmát kitanulta, és ezzel nekem is utat mutatott. Rájöttem, ha ő lehet riporter, akkor én miért ne lehetnék érsebész? Nekem is lenne a fülemben egy apró kis hangszóró, és egy Mihancsik nevű professzor mindig mondaná, hogy merre vágjak.

Nagyon bírom Sebestyén Balázst és Majkát. Ők mindenkit osztanak, de annyira nem elegáns, hogy ők viszont nem viselik el, kiborulnak attól, ha őket osztják.

Majkát én is nagyon kedvelem, ózdi proligyerek, akinek vág az esze. Balázs is a tanítványom volt, azzal a kiegészítéssel, hogy azért járhatott a szegedi egyetem kommunikációs szakára, mert máshová nem vették fel. Balázs legnagyobb erőssége az, hogy a nagynénje vagy a nagybátyja osztálytársa volt a feleségemnek.

Jól viseli, ha magán élcelődnek mások?

Igen, én pont az a típus vagyok, aki figyel a kritikára.

Gyurcsány Ferencre azt mondta, hogy iszik. Ez is csak irónia?

Azért nehéz arról beszélni, hogy néha ittasan vállal közszereplést, mert nagyon kevesen bírták volna ki azt a közhelyesen karaktergyilkosságnak nevezett lejárató kampányt, amit ő elviselni kényszerült. Végső soron sajnálom őt. Illetve, ha arra gondolok, hogy hogyan puccsolta meg a Medgyessy Pétert, akkor nem is sajnálom.

Megemlékezzünk Torgyán Józsefről? Kedvelte.

Igen, rajta még jóízűen lehetett nevetni. Kósa Lajos is színes egyéniség, de nála attól félek, hogy halálra nevetem magam.

Nem lett túl piszkálódós mostanában?

Amikor rábeszéltek, hogy a Facebookon válaszoljak kérdésekre, akkor azt mondtam, miért ne? Magamtól nem nyilvánítok véleményt.

Magáról is írnak kommentekben durva dolgokat.

Persze, csak nem olvasom el. Szerintem normális ember nem ír kommenteket. Valahol olvastam, hogy a kommentek felét profi, ezért fizetett kommunikátorok írják. Nem igénylem, hogy szeressenek, nekem elég, ha magamat szeretem! Szilágyi János egyszer azt mondta, nehezen mondaná ki, hogy én vagyok a legjobb magyar riporter, de hogy a legjobb interjú­alany, az biztos.

Láthatóan nagyon élvezi a Henrik angyalait, amiben  három nővel beszélget.

Ez arra volt jó, hogy kiderüljön, lehet jó műsort csinálni csupa női vendéggel.

Lubickol benne!

Ők érzik jól magukat velem, és attól én is. Befejezhetnénk?

Annyit röhögtünk, nem hiszem, hogy depressziós.

Alapvetően depressziós vagyok, ez genetikus, apám is az volt. Ez nem kívánság­műsor, így születtem. Nem tehetek róla, hogy van ez az alapbe­tegségem. De semmi bajom, leküzdöm. Most Polgár Judit sakkjátszmáit játszom újra, és bridzsfeladványokat fejtek.

Ki az okosabb, Havasné vagy maga?

Nyilván Havasné. Mindig tudja, hol a sörnyitó. Én képes vagyok egy perc alatt bármit elhagyni. A szemüvegemet is ő találja meg. Most például nagyon keresek egy orkándzsekit, mert újra teniszezni fogok.