Charlie-val, Koóssal és Kordáékkal indult a Retro Rádió

Már Felsőszölnöktől Tiszabecsig, Füzértől Kásádig hallható a Retro Rádió, amelynek műsoraiban a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek legismertebb előadóinak legendás slágerei hallhatók. 

– Örömmel hallottam, hogy mostantól az egész ország hallja a Retro Rádiót, azon belül az én hangomat – nevette el magát Koós János, majd szerényen hozzátette: – Nem népszerű vagyok, csak ismert. Talán szeretik a dalai­mat, a stílusomat, a humoromat. Azt szoktam mondani, ha a humor meghal, öt perc múlva én is. De jól vagyok. Nyolcvan elmúltam, volt már jobb is, lesz még jobb is. Tegnap egy idősek otthonában léptem fel, ahol nyolcvan év körüliek ültek. Az utolsó számnál mondtam: hölgyeim és uraim, ezzel vége, búcsúzom. Ne felejtsék el, pontosan húsz év múlva, ugyanitt. Óriási tapsvihar volt. Szinte mindennap fellépek valahol. Úgy lehet bírni, ha véletlenül fáj valami, akkor nem tragikusan, hanem nevetve állsz hozzá. Bejártam az egész világot, sok sikerbenben volt részem, és kevés bánatban. Összességében vidám életem volt, és még lesz is.

Charlie büszkén mesélte a reggeli műsorvezetőnek, Hepi Endrének, hogy míg be nem törtek hozzá, neki volt a legnagyobb lemezgyűjteménye Magyarországon. Tőle kért kölcsön a Magyar Rádió, de még diszkósok is. A zenészek közül két legnagyobb kedvence pedig Ray Charles és Stevie Wonder.

– A jó zene fontos, azt kell hallgatni, akkor talán „belemegy” a fülünkbe – tanácsolta Charlie, majd a szívének legkedvesebbről mesélt: – Az unokám mindig fél nyolckor indul iskolába, bejön hozzám, bekopog. Mondta, hogy ma portugál–brazil meccs lesz, és megnézzük, papa. Hétéves múlt márciusban, másodikos lesz – meséli büszkén, majd hozzáteszi, csak azt sajnálja, hogy a hétvégéi foglaltak. – Péntek, szombat, vasárnap fellépek. Nem pénzért muzsikálok, nekem kedvem van hozzá. Erre születtem, nem értek semmi máshoz. Főzni, mosni, vasalni, takarítani és zenélni. Ehhez értek. Húsz évet éltem külföldön, magamat láttam el. De már kilencévesen, a balettintézet kollégiumában is a saját fehérneműmet, ingemet kellett mosnom kézzel.

Balázs Klári el­árulta, hogy neki olyan jó érzéseket hoz vissza a rádió zenei kínálata, hogy még a kocsiban is csak ezt hallgatja. 

– A fiatalok sok jó dologról nem hallottak. Ez a csatorna gondoskodik arról, hogy ők is megismerjék ezeket a dalokat.