Bánsági Ildikó: Tizenöt éve élek egyedül - interjú

Ön kitűnő énekesnő, ám legújabb bemutatójában, a Mennyei hang! című darabban a világ legrosszabb énekesnőjét, Florence Foster Jenkinst kellett életre keltenie.

Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz rosszul énekelni: először újra meg kellett tanulnom jól énekelni, hogy utána elsajátíthassam a rosszat. Operát korábban énekeltem már az énektanárommal, Dékány Magdi nénivel, még az Éj királynőjét is megpróbáltam a Varázsfuvolából. Nagyon érdekes, hogy erre az áriára a darabban az az­óta elhunyt tanárnő fia, Dékány Endre énekmester és Sziki Ágnes énekművész-tanárnő készített fel. Rettenetesen megviseli a hangomat egy-egy próba, utána két-három órát pihentetnem is kell. 

A világ legrosszabb énekesnőjét a lehúzó kritikák ölték meg. Ön szerint tényleg megölheti az embert egy rossz kritika? 

Abszolút! Én egy negatív kritika miatt mentem el anno a Vígszínházból. Soha nem adtam vissza szerepet, mindenből igyekeztem kihozni a legjobbat, de abban a darabban már a próbák alatt éreztem, hogy 38 évesen nem nekem való a 16 éves szűzlány szerepe. A premier után jelent meg egy kritika, melyben a publicista szerint semmilyen voltam. Miután ezt elolvastam, másnap felmondtam, és szabadúszónak álltam. 

Két gyermeke, Gergő és Kata is a művészi pályát választotta. Mennyire fogadják jól egymástól a kritikát? 

Nagyon nehéz. Nem befolyásolhatjuk a másikat. Annyira viszont ismerjük egymást, hogy apró kis jelek is elárulnak minket. Ha például tiszta szívből repül felém a premier után Kata, akkor tudom, hogy tényleg megszületett valami.

Gergővel is mindent a legnagyobb nyíltsággal osztunk meg egymással. Világ életében dobos akart lenni, külön dobszobát építtettem neki, hogy tudjon gyakorolni. Két éve játszik már együtt Péterfy Borival, nagyszerűnek tartom a koncertjüket, és színházban is megmérette már magát.

A Mennyei hang! egyik fő üzenete, hogy bármi áron tartsunk ki a szenvedélyünk mellett. Mi az ön szenvedélye? 

Azt tudom, hogy most szenvedélyesen szeretnék a kertemben ülni. Idén ez a negyedik premierem, és ha jól számolom, jövő hétfőn lesz az első olyan napom tavaly augusztus óta, amikor semmi dolgom nem lesz. Eredetileg nem akartam új darabot vállalni, de nem tudtam nemet mondani erre a remek lehetőségre. 

A színpadon minden szenvedélyét kiélhette, de mi a helyzet a magánéletében? Keresi még az igazit? 

Nem jó szó, hogy keresem, hiszen ha jönnie kell, akkor úgyis jön a szerelem. 15 éve élek egyedül, de ez nem tragédia. Párt tudtam volna találni, akadtak is jelentkezők, de a lelkem másik felét, vagyis társat nem. Ennyi egyedül töltött év után nem is tudom, mit szólnék ahhoz, ha valaki akár csak szeretetből is, de beleszólna, mit tegyek. Sosem éreztem magam magányosnak, a családom és a barátaim mindig ott vannak mellettem, nem beszélve a közönségről és Boriszról, a kiskutyámról.