Antal Imre babonáját követi Sváby András

Két meglepő szokásnak hódol Sváby András, ami nélkül sosem ül kamera elé. Soha! A történet negyvenöt évvel ezelőtt kezdődött, akkor ismerte meg a legendás televízióst, Antal Imrét.

– Ötéves koromból van róla az első emlékem – meséli András. – Együtt utaztunk egy iszonyatosan tömött farmotoros Ikarus buszon. Imre állt, én ültem apám ölében.

Mi Kisorosziba mentünk, ő Leányfalura, ott volt háza. Tisztán emlékszem, végig nevettette az utasokat, fantasztikus figura volt. Akkor hagyott fel a zongoraművészettel, és kezdett el tévézni. Nem voltak közeli barátok, de apámat ismerte, jóban voltak.

András édesapja, Sváby Lajos Kossuth-díjas festőművész, aki Antal Imrével egyszer-egyszer találkozott a Fészek Klubban, kiállításmegnyitókon.

– Velem csak évtizedekkel később, amikor odakerültem a televízióhoz. Onnantól viszont figyelt rám, ha találkoztunk, mindig megkérdezte, mit csinálok éppen, hogy van apám. Emlékszem, úgy huszonöt éves lehettem, már műsort vezettem, amikor összefutottunk a sminkszobában.

Ő addigra nagyon menő tévés lett. Akkor mondta: „András, tanuld meg, a legjobb, ha adás előtt mindig rágózol. Át­mozgatja az arc izmait, nem leszel szomjas. Ne igyál vizet, mert attól izzadsz.

Azóta adás előtt egy órával mindig elkezdek rágózni és csak kezdéskor do­bom ki. Soha, de soha nem hagyom ki ezt a rituálét. Az íróasztalom fiókjában mindig van rágógumi. Nevezhetjük babonának, de inkább egy legendától kapott hasznos tanács, ami azóta is működik.

Nagyon szerettem Imrét, vérbeli tévés volt, zseniális figura. Azt a köztudott leépülést, ami a pályája utolsó éveit jellemezte, nagyon fájdalmas volt látni. Egy ilyen kaliber pályafutásának, életének nem így kellett volna befejeződnie. 

Karcsikát követelik a nézők

Sváby Andrásnak van még egy szokása, amitől évek óta nem tud szabadulni. Erről az ATV.hu-nak beszélt először.

– Volt egy rettenetes élményem, amikor az egyik tévéműsorban egy kolléga felmutatott egy prospektust, és borzasz­tóan ápolatlan volt a keze. Durva látvány volt – mondta borzongva a Borsnak. – Na, erre is kell figyelni! Adás előtt mindig fordítok időt arra, hogy levágjam a körmöm.

Akkor is levágom, ha egyébként teljesen rendben van. Más heppem nincs. Talán csak Karcsika – neveti el magát András, amikor a kutyusáról beszél.

– Ha nincs a stú­dió­ban, rosszul érzem magam. Lassan ott tartunk, hogy a formátum része. Egyszer nem vittem el, mire rengeteg hozzászólás jött, hogy nagyon jó volt a műsor, de nem volt Karcsika, ilyet többé ne csináljak.

Ha nem emelem fel adás végén, akkor is megszámlálhatatlan dorgálást kapok, hogy mertem ezt megtenni? A Heti Napló végén Karcsikának is el kell köszönnie.