Gyerekzsúr – A szervezéstől a komplett agyvérzésig

Üdv a klubban! Háromgyerekes anyaként megtanultam, hogy egy-egy cuki, jégvarázsos, vagy rémes-Wednesday tematikájú születésnapi zsúr megszervezése nem csupán egy gyerekeknek szóló esemény, hanem egy komplett közép-keleti diplomáciai incidens, logisztikai mentőakció és improvizációs színházi előadás kombinációja.

Mert a gyerekzsúr nem csak arról szól, hogy legyen torta és lufi. Nem. Ennél ez sokkal komolyabb előkészületeket igényel. Ez tulajdonképpen egy verseny. Egy stratégiai hadművelet. Ahol a tét: a te gyereked boldogsága — és az idegrendszered épsége. Egy jól sikerült szülinap ugyanis hetekig téma marad az osztályban. 

Meghívók: a béke első diplomáciai válsága

Már a meghívók kiküldésekor elindul benned valami furcsa feszültség. Eltanulod a listát, egyezteted a szülőket, megpróbálod elkerülni a „jó, de akkor ő jöhet?” típusú kérdéseket, és aztán ott van az első csavar: a gyereked egyik barátja hirtelen úgy dönt, hogy „nem vagy már a barátom”. Ez akár a meghívó miatt is lehet, a gyerekeknél sosem lehet tudni. És, igen, mindez simán lehetséges három nappal a születésnapi zsúr előtt is. 

Ez az a pillanat, amikor rájössz, hogy a gyerekzsúr egy pszichológiai sivatagi túra, víz és térkép nélkül kell menetelni, amíg meg nem látjuk a horizonton a játszóházat, ahol végre túleshetünk a bulin, a meghívottaktól teljesen különböző gyerekekkel, akiket hirtelen trombitáltunk össze, miután a meghívottakkal már nem is voltak barátok a mi gyerekeink. Bár nálunk volt olyan kislány, aki csak azért is eljött, éppen halálosan össze voltak veszve a lányommal, egész végig nem is szóltak egymáshoz, az ajándékot is csak úgy letette elé, nem is nagyon mondott semmit neki, de a bulit és a korlátlan játszóházat ki nem hagyta volna. 

A helyszínen múlik minden? 

Az első gyereknél még idealista voltam. Azt gondoltam, hogy otthon, a kertben, lufikkal, színes szalagokkal – ez a tuti nyerő, ezt mindenki szereti és így majd én sem parázom attól, hogy kárt teszünk-e bármiben, amit aztán felszámolnak. Aztán jött a többi szülinap, amikor rájöttem, hogy nálunk nincs sok lehetőség egy gyerekekből és majdnem ismeretlen szülőkből álló party rendezésére, nincs is mit csinálni nálunk és a sokat dédelgetett zsúr a sorházi mintakertünkben olyan lesz, mint egy unalmas Netflix-dráma: kibírhatatlan. 

Így lassan a játszóházak felé kacsingattam. Ott legalább van csúszda, van személyzet, nem nekem kell felugrani minden öt percben a tornyok tetejére. De ott is vannak azért dilemmák:

És még ugye ott vannak az extra „téma-zsúrok”, ahol filmszereplők, vagy csak „sima” kalózok, unikornisok, űrhajósok, ne adj isten dinoszauruszok harcolnak egymással, majd összekenik a bérelt hacukákat csokitortával és vagy hárman biztosan elmondják neked a buli közben, hogy a beöltözés igazából béna.  

Az étel: kóla, puska, sültkrumpli? 

A party-menüt pokoli nehéz úgy megtervezni, hogy mindenkinek jó legyen. A pizza például egy nagy klasszikus. De amint kimondod a „pizza” szót egy gyerekzsúr szervezése közben, azonnal megjelenik egy csoport gyerek, akik „nem esznek paradicsomot”, „nem szeretik a sajtot” és „de gluténmentes legyen”. A másik oldalon ott vannak azok, akik a csípős chipset gyömöszölik a torta tetejére. És ők mind együtt vannak jelen ilyenkor. 

Közben te azon gondolkodsz, hogy talán jobb lett volna előre megkérdezni minden szülőt, van-e allergia, diéta, amit el kell kerülni. De ezt már akkor jut eszedbe, amikor a harmadik pizza érkezik meg… és a gyerekek inkább játszanak a sarokban, mintsem megennék az ebédet, pedig már mindenki farkaséhes. Klasszikus szülinapi buli-pillanat.

A torta – a buli koronája és a stressz csúcsa

A torta megszerzése olyan, mint egy olimpiai küldetés. Először is ki kell választani a témát: frózenes vagy unikornisos? Legovárosos vagy űrhajós? Esetleg „két téma ötvözése úgy, hogy ne legyen vizuális káosz”? Aztán ott vannak azok a videók, amikben művészek mestermű tortákat alkotnak – és elképzeled, hogy ez talán neked is menne. Persze a harmadik napon leszaladsz a közeli cukrászdába és rendelsz egy szép kis tortát, amit még el tudnak készíteni a nagy napra. Nem szólsz senkinek, a bulin már úgysem lehet ebből balhé, mindenki meg lesz illetődve annyira, hogy nem veszik észre a különbséget. 

A gyerekek (és a barátságok) hullámvasútja

A legviccesebb és egyben legédesebb rész az egészben mégis az, amikor a gyerekek elkezdenek együtt játszani. Még akkor is, ha előtte az egyik „nem vagyok a barátod” hangulatban volt. Ugyanaz a gyerek, aki reggel még képes volt elutasítani a meghívást, délután már azt kiabálja: „Anya, ő a legjobb barátom!”

Ez a gyerekzsúr varázsa: reggel még mindenki sír valami apróság miatt, de a bulin már együtt nevetnek egy képtelen csúszdás esésen. És mindeközben olyan történetek születnek, amiket még évekkel később is előszednek majd a szülők a családi vacsorákon.

Szülői túlélőlista 

Ha a szülinapot rendkívül bátran otthon tartjátok meg, akkor mielőtt megérkeznek a vendégek, neked már legyen egy vészforgatókönyved, ami pár fontos ponton segít átlendülni: 

1. Hol a tartalék lufi? – mert mindig kevés lesz 
2. Legyen minden mentes sütemény is és mindenmentes tejek a szülői kávékba 
3. A zenelistát frissíteni kell – óvakodjunk a béna szülői diszkótól
4. Ha ebédidő, akkor pizza. Ha nem jó, akkor legyenek készen egyszerű szendvicsek a hűtőben 
5. Senki sem fog emlékezni, milyen volt a torta íze – csak arra, hogy együtt nevettetek. Az alap csokis tuti jó lesz

Évente rettegünk, de miért csináljuk újra?

Egyrészt azért, mert a gyerekek nőnek és ezt minden évben meg akarják velünk ünnepeltetni. Másrészt mert amikor az utolsó vendég is elmegy, a lakás tele lesz konfettivel, a gyerekek fáradtan mosolyognak, és azt kiabálják megsüketült füledbe: „Ez volt a legjobb szülinapom!” – akkor minden fáradtság, stressz és lufi-pumpa elszánt nyomogatása egy pillanat alatt értelmet nyer.

A szülinapi buli nem gyerekjáték. De a nap végén, amikor a gyerek boldogan megy aludni „Anya, jövőre is ezt akarom!” – akkor egészen biztosan elmosolyodsz. És már tervezed is a következő születésnapi zsúrt.