Ilyenek Budapest legrejtélyesebb földalatti bunkerei, létesítményei

Van az emberben egyfajta különös vonzalom, vagy rajongás a különböző óvóhelyek, pincék, bunkerek, víztározók titokzatos világa iránt, melyekből Budapesten is több akad. Nyilván nem vehetjük fel a versnyt az olyan nagyvárosok, mint London, vagy Párizs föld alatti világával, de nekünk sem kell szégyenkeznünk. Alábbi cikkünkben a magyar főváros legismertebb és legkülönlegesebb földalatti bunkereit, picerendszereit, óvóhelyeit, védelmi létesítméyeit vesszük számba.

• Kőbányai pincerendszer: 33 km hosszú, bor- és sörtárolásra, túrákra nyitott.
• Rákosi-bunker (F4 objektum): hidegháborús óvóhely, 2 200 fő befogadására.
• Gellérthegyi víztároló és metróalagutak: kulcsfontosságú vízellátás és védelem a polgárok számára.

Miért szeretjük a földalatti bunkerek hangulatát? Hátborzongató rejtélyek a föld alatt

A földalatti bunkerek és elhagyott óvóhelyek világa egyszerre kelt félelmet és kíváncsiságot, mert olyan terek ezek, amelyek a felszín hétköznapi rendjén kívül léteznek. Falai között ott sűrűsödik a történelem, a veszélyre adott emberi válasz, a túlélés ösztöne és az elhallgatott múlt. Az embereket vonzza a titok, hogy mi zajlott odalent, amikor fent minden másként működött, és hogy milyen történeteket nyeltek el ezek a zárt terek. Különlegességük abban rejlik, hogy egyszerre funkcionális menedékek és nyomasztó emlékművek, ahol a csendnek is titokzatos, torokszorító súlya van.

A kőbányai pincerendszer

A kőbányai pincerendszer Budapest egyik legnagyobb föld alatti járathálózata, mintegy 33 kilométer hosszú és 180 000 négyzetméteren terül el a X. kerület alatt, amely eredetileg mészkőbányaként működött, és köveiből több pesti középületet is építettek. A bánya bezárása után a hatalmas térséget bor- és sörtárolásra, gombatermesztésre, II. világháborús óvóhelyre és repülőgépmotor-összeszerelő műhelyként is hasznosították, mára pedig csak ritkán, elsősorban vezetett túrákon nyílik meg a látogatók előtt. Egyes szakaszokat ma is használ a Dreher Sörgyár, míg más részek filmforgatásoknak, kulturális eseményeknek adnak helyet, és a hely különleges atmoszféráját a föld alatti titokzatosság és történeti rétegzettség adja.

A Rákosi-bunker

Az F4 objektum, közismert nevén a Rákosi-bunker, Budapest belvárosa alatt húzódó, egykor titkos nukleáris óvóhely, amelyet a hidegháborús években építettek ki 1952 és 1963 között a pártvezetés és a legfontosabb állami funkciók védelmére egy esetleges atomtámadás esetén. A betonból és metrószerű alagutakból álló létesítmény körülbelül 3 500–3 800 négyzetméteren terült el, legfeljebb 2 200 ember befogadására volt alkalmas, légszűrővel, víztartállyal és generátorral felszerelve. Közel 40 méter mélyen, a Kossuth tér és a Szabadság tér között húzódott, és a 2-es metróhoz is kapcsolódik, de soha nem használták tényleges védelemre. A BKV-tulajdonban álló létesítmény ma romos és üres, amely a város felszínén alig látható emléket őriz a hidegháború korából.

A Gellérthegyi víztároló

A Gellérthegyi víztároló Budapest legnagyobb föld alatti víztározója, a Hegyalja út, a Sánc utca és az Orom utca által határolt területen fekszik, és Gruber József mérnök tervei alapján 1974–1980 között épült. Két, egyenként 40 000 köbméter kapacitású „zongora” alakú medencéből áll, amelyek 2 × 106 masszív pillérrel támasztott betoncsarnokban tartják az ivóvizet, így biztosítva a város folyamatos vízellátását és megfelelő nyomását. A medencék formája és szerkezete a víz folyamatos áramlását segíti elő, ami csökkenti a pangó részek kialakulását és javítja a víz minőségét. Építésekor hatalmas földmunkát végeztek, és a létesítmény ma is kulcsfontosságú szerepet játszik Budapest vízrendszerében.

A budapesti metróalagutak

A budapesti metróalagutak – elsősorban az M2-es és M3-as vonalak – az 1950-es évektől nemcsak közlekedési, hanem polgárvédelmi céllal is épültek, a hidegháború idején tömeges óvóhelyként számoltak velük egy esetleges légitámadás vagy atomcsapás esetén. A rendszer elméleti befogadóképessége 220 ezer fő, zsilipkapukkal, szűrt levegőt biztosító légtechnikával, saját vízellátással és aggregátoros áramforrással, legfeljebb 72 órás túlélésre tervezve. Bár a modern fegyverekkel szemben elavult, alapvető védelmi funkciója megmaradt, az infrastruktúra számos eleme ma is látható. Élelmiszer- és hosszabb távú ellátás nincs, ugyanakkor vészhelyzetben a rendszer még mindig alkalmas lehet életek megmentésére, és egyes szakaszai vezetett túrákon is bejárhatók.

A Móricz Zsigmond körtéri óvóhely

A második világháború idején Budapest 32 nyilvános pinceóvóhelyet alakított ki a nagy forgalmú pontokon, például a Központi Vásárcsarnok, a Városháza, illetve több bérház pincéjében, ezeket 1943-ban adták át. Ezeken az óvóhelyeken az emberek kisebb helyiségekben várakoztak, padokon ülve, ivóvíztartályokkal a padok alatt. Egy ilyen létesítmény működött a Móricz Zsigmond körtérnél, a Bartók Béla út 60 szám alatt, az egykori hírhedt Shaghai Bár helyén is, amely a két háború között a főváros egyik kedvelt szórakozóhelye volt. A bár helyén az 50-es évkben alakították ki a hidegháborús atombunkert, melyből 2018-ban kulturális központ nyílt Óvóhely néven (azóta bezárt!)

Az alábbi izgalmas videó egy csepeli bunkert mutat be:

Ezek a cikkek is érdekelhetek: