Hajléktalanság fenyegeti a háborús magyar tolmácsot

Sándor 3 éve kerekesszékkel közlekedik, túl van egy trombózison, egy tüdőösszeomláson, rákbeteg és HIV pozitív. De ameddig tudott, dolgozott, így sikerült bekerülnie az átmeneti szállásra is, ahol önellátó, valamilyen jövedelemmel rendelkező, lakhatásukat elvesztett emberek kaphatnak kétágyas szobákban egy évnyi lakhatási lehetőséget – írja a Metropol.

Sándor és lakótársa a pandémia alatt beszűkült munkalehetőségek miatt három hónapnyi lakbértartozást, 150 ezer forintot halmoztak fel. 

150 ezer forintra lenne szükségünk, ennyi a tartozásunk. Van, akinek ez az összeg nem számít, nekünk azonban egy egész vagyon  – magyarázta Sándor, aki nem szereti, ha hajléktalannak nevezik, ő magukat nehéz sorsú embereknek látja, akik szeretnének tenni azért, hogy előbbre jussanak. Szívesen dolgozna ő is, de a betegségei miatt nem tud.

Beszélek németül és szerbhortvátul. A délszláv háborúban a konzulátusnak dolgoztam, mint tolmács. Borzasztó volt, soha nem felejtem a bombázásokat. Azóta félek a vihartól, a villámlástól. Nyolc évig éltem kint, ebből több évet a háborús időszakban. Rengeteg borzalmat láttam. Még tavaly előtt is visszamentem emlékezni. A mai napig gyakorlom a nyelvet, gyakran tolmácsolok hajléktalanoknak is. A Parlamentben is dolgoztam, meg voltam évekig a vendéglátásban. Akkoriban a pénz motivált. Voltam jobb helyzetben is, aztán albérletről albérletre vándoroltam. Családom nincs, csak egy fiam, de nem tartjuk a kapcsolatot.

Sándornak legalább 15 féle betegsége van, átvészelt rengeteg tüdőgyulladást, idén januárban pedig összeomlott a tüdeje. Félrebeszéltem, az orvosok lemondtak róla, 5 napig nem volt magamnál. Pelenkázni kellett, de most már ott tart, hogy szeretne újra megtanulni járni.

Néha azért álmodok is. Egy kis szobáról, amit tudunk havonta fizetni, amiben van egy tusoló, egy picike konyha, ahol lehet főzni. A tisztasághoz akkor is ragaszkodtam, amikor az utcán éltem. Bármilyen hideg is volt, minden nap fürödtem, mosakodtam. Főzni is szeretek: pacalt, káposztát, levest csipetkével, ami van. Arra vágyom, hogy emberként kezeljenek és ne egy megvetett hajléktalanként. Sok mindent elrontottam, de még most is azon vagyok, hogy az életemet valahogy helyrehozzam és egy icipicit feljebb lépjek onnan, ahonnan látszólag már nincs felfelé út.

Segítséggel sikerülhet

Ha szeretne Sándoron és társán segíteni, az alábbi számlaszámon teheti. A közleménybe az „adomány” szót kell feltüntetni: 

11773140-00732376