Így találta meg 20 év után az anyját a dzsungelben

Kenneth Good antopológia szakos hallgatóként 1975-ben egy expedíción vett részt a venezuelai dzsungelben – írta a New York Post. – A kutatócsoport találkozott a yanomamikkal, egy bennszülött törzzsel, amelynek semmiféle kapcsolata nem volt a külvilággal. Kenneth Goodot elbűvölték ezek az emberek és az életmódjuk, és a következő 12 évben újra és újra elröpült az Amazonas-vidékre, hogy velük élhessen.

David édesanyja ebédet főz

A sarokban született David

Végül a törzs teljes jogú tagjává fogadta őt, és felajánlotta neki, hogy válasszon magának asszonyt. Ő Yarimát kérte, aki akkor úgy 9 és 12 év között lehetett – vagyis a törzsi szabályok szerint eladósorban. Az amerikai és fiatal indián felesége időről időre nem látták egymást néhány hónapig („távkapcsolatban éltek”), mígnem 1986-ban törzsbeli férfiak egy csoportja Kenneth távollétében heteken át ütötte-verte és megerőszakolta a nőt. Bár sok idő és még több meggyőzőképesség kellett hozzá, Kennethnek végül is sikerült rábeszélnie Yarimát, hogy költözzön vele Philadelphiába.

1986 novemberében aztán eljött a pillanat: az asszony első gyermekét készült világra hozni. Amikor szülési fájdalmaival bevitték a kórházba, valósággal sokkot kapott a szülőágytól, a monitoroktól, az injekcióktól. Pánikba esett, kitépte magát az orvosok és ápolók kezei közül, és elfutott. Végül egy szoba sarkában guggolva hozta világra Dávidot.

Philadelphia: Yarima a kis David haját szárítja, Kenneth kezében Vanessa

Richard Gere akarta a filmes jogokat

Röviddel a szülés után óriási sajtópaláver kerekedett a család körül, 1987-ben a People magazinban címlapon szerepelt a sztorijuk a következő címmel: Egy történet az Amazonas-vidékről: a szerelem és egy jumbo jet hozta Yarimát a kőkorszakból Philadelphiába. Sok más cikk mellett szerződési ajánlatot kaptak egy könyvre, sőt Hollywood is kopogtatott náluk: – Mindenki engem akart, olyan népszerű voltam, mint Al Pacino, Robert de Niro vagy Robert Redford. Felhívott Richard Gere, és a történetünk filmes jogát akarta megszerezni – emlékezett vissza Kenneth a New York Postnak.

De aztán az érdeklődés hamar alábbhagyott. A film is csupán a megbeszélések szintjéig jutott. Yarima pedig barátok nélküli idegen maradt a nagyvárosban, aki utált ruhát hordani, az autókat pedig mindvégig támadó vadállatoknak tekintette. Amikor a család – Vanessa, a kislány, és Daniel a második kisfiú megszületése után immár ötösben – 1991-ben az Amazonas vidékére utazott egy dokumentumfilm kedvéért, Yarima kihasználta a kedvező pillanatot: közölte férjével, hogy nem akar visszamenni Amerikába.

Csalóka idill: Yarima nem érezte jól magát Amerikában

14 éves korától öntudatlanságig itta magát

A szülők megállapodtak abban, hogy a gyerekek az Egyesült Államokban élnek, és anyu ezentúl tabutéma lesz. Ha valaki kérdezi, mi van vele, a hivatalos válasz az, hogy elhagyta a családot. Ám egy iskolai kirándulás öt évvel később újra közelebb hozta egymáshoz Davidet és anyukáját. A fiú 10 éves volt, amikor egy múzeumban meglátott egy képet édesanyjáról, amit az apja készített. – Egyszerűen megdermedtem, mintha nem lett volna vér a testemben. Aztán egy sötét sarokba szaladtam, és 10 percre elbújtam a világ elől – mesélte David.

A következő években egyre jobban meggyűlölte az anyját, mert nem volt mellette, mert cserben hagyta. Rettegett az egyedülléttől, és elkezdett inni. 14 évesen már rendszeresen öntudatlan állapotig részegedett le. De minden egyes alkalommal, az előtt a pillanat előtt, amikor végleg kiütötte volna magát, elkezdett zokogni. Aztán felébredt valahol, és szégyellte magát. Az apja minderről mit sem tudott.

Egyből megismerte az anyját

21 évesen aztán letette a poharat, és elhatározta, megkeresi az anyját. – Egész életemben gyűlöltem, de egész életemben hiányzott – érzékeltette a ma 28 éves férfi. Három éven át vasakarattal spórolt repülőjegyre és az őserdei túrához szükséges felszerelésre. További 3 év kellett neki, hogy bátorságot gyűjtsön elindulni. Nem tudta mi vár rá: örülni fog az anyja, ha meglátja, vagy eltaszítja?

2011-ben aztán elhatározta magát: elrepült Venezuelába, átvágta magát a dzsungelen, és elérte anyja faluját. Amikor az asszonyt meglátta, azonnal tudta, hogy ő az: – A vállára tettem a kezem, mert nem voltam benne biztos, hogy átölelhetem. Aztán azt suttogtam: Mama, végre itthon vagyok. És sírtunk – mesélte.

A találkozásnak hamarosan folytatása is lesz, méghozzá az egész családdal az Egyesült Államokban. David pedig azóta elindított egy közhasznú projektet, amivel azt szeretné, ha az emberek tudnának az esőerdei népek életéről.