Hajós András: A könyv időgép

– Sok könyvet felhalmoztam az utóbbi pár hétben, mert nekem kell írnom a különböző munkáimat, és ha olvasok, a világ elveszt, mert teljesen elmerülök a gondolatokban. Legutóbb Kurt Vonnegut Mi szép, ha ez nem? című kötete volt a kezemben, amelyben híres, velős és humoros diplomaosztó beszédeket szedtek csokorba. Mérges voltam magamra, mert közben semmi más dolgommal nem foglalkoztam. Ilyen vagyok, engem a történetekben nem is a szereplők és a cselekmény érdekel, ezekre alig emlékszem, inkább az üzenettel és a nyelvi zenével foglalkozom – kezdte őszintén Hajós András.

– Túlolvasónak hívnám magam, sokszor olyan könyveket vettem elő fiatalon, például a híres pszichiáter Freudtól, amihez még nem értem meg: a tudatalatti vagy a felettes én fogalmait csak felnőtt fejjel tudtam hova tenni, mégsem bántam, hogy akkor, apám előzetes engedélyével belekezdtem. Gyerekként is olyan voltam, mint ma, ha olvasni kezdtem, csak a könyvvel foglalkoztam. Nem nehéz ez, ha az ember a szüleitől látja, hogy az olvasás kikapcsolódás és élvezet – állapította meg.

Elveszett Thomas Mann-nal, Jókaival

– Jókai Mór romantikus kalandregényeit nagyon szerettem. Kifejezetten tetszett a nyelvezete, a magyar szavak dallama és az is, hogy kötetei hosszúak voltak, eléggé elmerülhettem a szerző teremtette világban. Az első könyv, ami nagy hatással volt rám, az Thomas Mann József és testvérei című műve, amely központjában a mitológia és az egyistenhit áll. A történet mögött húzódó metafizikai mondanivaló fogott meg. Felfedeztem a könyv segítségével a humanizmus egyetemes eszméjét. Örültem, hogy több gondolkodnivalót kapok, mint egy krimitől. Profán, de tetszett, hogy hosszabb hatszáz oldalnál, azaz Thomas Mann is hagyta, hogy elvesszek vele – fejtette ki a Nobel-díjas szerző legterjedelmesebb művéről, amelyet ő maga a „legkedvesebb, a legjobb, legfontosabb és legjelentősebb” írásának tartott. 

Hajós András az orosz klasszikustól, Dosztojevszkijtől is sokat tanult.

– Nem tudnék elemzést adni a Bűn és bűnhődésről, de az biztos, hogy filozófiai tartalma mellett nem lehet elmenni. Mindig a nagy emberi kérdések érdekeltek, amikkel a szláv szerző mesterien dolgozik – említette.

Az első paródiák

Több tv-csatorna adásaiban láthatjuk szerepelni a humoristát, aki saját értékelése szerint inkább komoly, mint vicces típus. Szerinte a műsorok miatt a nézők aránytalanul felnagyítva értékelik nevettető maszkját. Nem is keresi kifejezetten a vicces tartalmat, ennek ellenére meghatározó irodalmi élménye Karinthy Frigyes Így írtok ti című stílusparódiája. Fontos szerző életében Woody Allen humoros írásai miatt, Rejtő Jenő életműve okán. 

– Rengeteg hasonló témájú könyvet olvastam, biztosan hatottak ezek is későbbi pályámra. Amikor ezeket bújtam, akkor születtek meg első saját paródiáim: Rejtő- és Karinthy-utánzataim – mesélte röviden a tévés, aki gyorsan tovább is lépett, mert úgy látja, a líra sokkal jobban hatott személyiségére. 

Tisztelet a nyelvzsonglőröknek

– A mai fiataloknak is ajánlom a verseket, én is rengeteget foglalkozom velük. Mindez szerintem édesanyám hatása, ő szabadidejében mindig a rímes sorokat olvasta. Az összes nyugatos szerző – kiemelten: Babits, Radnóti, Kosztolányi, József Attila – a szívemhez nőtt. A szóhasználat, a dallamosság, a gondolattársítások teljesen lenyűgöztek a költők munkáiban. Egész életemben az írót és a költőt tekintettem a legnagyobb művésznek: a nyelvzsonglőrség a legvonzóbb számomra. Vallom, hogy a nyelv áll legközelebb a gondolathoz. Borzasztóan élvezem, hogy amikor olvasok, egy nagy ember agyában lehetek, az idő megszűnik – talán emiatt is hangoztatta mindig azt a dalszövegíró, hogy ismeri és használja is az időgépet, amit az emberek könyvnek hívnak.

– Amikor valaki felcsap egy olvasmányt, egyszerre van abban az időben, amely korban a történet játszódik és abban, amiben az olvasó él. Egyszer dalaim, forgatókönyveim is időgépek lesznek, ezért izgat ez ennyire – mélyült el a témában.

Profi melankólia 

Ma a kortárs magyar szerzők munkái érdeklik leginkább. – Eszterházy Péter Harmónia Caelestis, Závada Pál Idegen test, Spiró György Tavaszi tárlat, Nádas Péter Saját halál című könyvei igazolják számomra, profi olvasó lettem. Kifejtem, nehogy nagyképűnek tűnjek: ők világklasszis írók, mégis teljesen értem őket. Óriási élmény ez – osztotta meg, aztán gyorsan folytatta: – A legmeghatározóbb szerző számomra ma Krasznahorkai László. Nagyon későn nyitottam felé, aztán minden elérhető művét elolvastam. Benne látom kicsúcsosodni, amit leginkább keresek az irodalomban. Sajátos nyelvi világot teremtett; a lét kérdései, a metafizika foglalkoztatják olyan mélyen, amennyire csak lehet. Komor gondolkodása és hosszú mondatfüzérei másokat riaszthatnak, engem viszont magukba szívtak. Kötetei nem strandolvasmányok, depresszív világukra Tarr Béla filmjei, amelyek jórészt Krasznahorkai művei alapján készültek, ráerősíthetnek, de a világszinten elismert rendező munkái az író zsenijét is alátámasztják. Kedvenc kötetem tőle Az ellenállás melankóliája című regény. Ebből készített filmet 2000-ben Tarr Béla és Hranitzky Ágnes Werckmeister-harmóniák címmel. A műnek megint csak nem a története ragadott meg, érzelmileg kötődöm ehhez az alkotáshoz. Érdekes és nehéz volt most kiválasztani a kedvencemet, hiszen amikor hozzáfogok egy könyvhöz, nem egy művet olvasok, hanem az íróval haladok egy úton. Látom, ez menekülés is a valóság elől – vallotta be azzal a megjegyzéssel, hogy szerinte az „eszképizmust” minden „nagyon olvasó” átélte már: ilyenkor a valóság kérdéseire egy másik gondolkodó történetén keresztül kapunk válaszokat.

– Az időgépeimhez ezenkívül azért is ragaszkodom, mert ha olvasok, egy magasabb szintű emberi létezésben érzem magam – fejtette meg végül vonzódásának okát az ismert nevettető, aki reméli, előbb végez munkáival, mint hogy beszippantsa nemrég gyűjtött könyvkupaca.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!