A pályaudvart is eladta a kamukirály Bósa István

Az egész ország az átverés császáraként emlegeti a mai napig Bósa Istvánt. A férfi ugyanis – nem túlzás azt állítani, de végigcsalta az egész életét: volt ügyvéd, pap, orvos, vállalkozó, és egyházfő is, mindezt úgy, hogy érettségije sem volt. Manapság hajléktalanként tengeti az életét.

Szerették a hívek

Bósa fiatalon még tisztes emberi pályára készült: pap akart lenni. Amikor ez nem jött össze, nem gátolta abban, hogy valóban szent pályára lépjen, csak éppen törvénytelen úton: teológiai végzettségét igazoló papírt szerzett. Első nagy csalása olyannyira bejött, hogy több éven keresztül látott el egyházi kötelezettséget, miséket és temetéseket vezetett, a hívek bolondultak érte. Végül két rendőr felismerte, ekkor bukott le először.

Elő is léptették

A következő „végzettsége” az orvosi volt. Akkor döntött a doktori karrier mellett, amikor megpillantott egy ideggyógyászt kereső álláshirdetést. István a reggeli interjú után délelőtt már vizitet tartott az osztályon, mint orvos. Praxisa alatt 47 embert kezelt, főorvosi rangig vitte. Pályafutása itt akkor ért véget, amikor egyik betege meghalt, mert egy ápolónő olyan gyógyszert adott a betegnek, amit nem lett volna szabad. Ekkor került először börtönbe.

Sokasodó szakmák

A börtönévek aztán megszaporodtak, ugyanis szabadulása után ismét álcát váltott, ezúttal a MÁV egyik pályafenntartási felügyelője lett. Az Origo azt írta, ekkor sem hazudtolta meg önmagát, ugyanis eladott egy kisebb vasútállomást, gépekkel, eszközökkel és sínekkel együtt. Szabadulása után mégis visszavették a MÁV-hoz, ahol elképesztő, de rövid idő után már szakszervezeti vezetővé is előléptették. Bár ké­sőbb kirúgták, mert eltitkolta a múltját, Bósa pert indított, amit meg is nyert, annak ellenére, hogy idő közben a balatonfenyvesi kisvasút egyik vagonját és mozdonyát is eladta.

Maradandót alkotott

Pályájának és hírnevének csúcsát azonban vitathatatlanul akkor érte el, amikor eladta a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét. A bepalizott német cégvezetőt még az állomásfőnökhöz is bevitte, a cég pedig már a munkálatokat kezdte a Nyugatiban, amikor Bósát elvitték a zsaruk, ma pedig la­kását elvesztve hajléktalanként él. Azonban maradandót is alkotott: amikor számtalan álcája közül éppen ügyvédként tevékenykedett, törvényt is módosítottak a kérésére: ő kérvényezte ugyanis, hogy a csecsemőgyilkosságokért járó büntetési tételt 2–8 évig terjedő büntetés helyett életfogytiglani börtönnel sújtsák. A kérvényt elfogadták, a tételt felemelték.