A baba akkor van kész, amikor visszanéz rám

Hét éven keresztül lángossütéssel kereste a kenyerét a mindszenten élő Csernák Er­zsébet. Hajnali fél kettőkor kelt, kézzel megdagasztotta a tésztát, és egész nap sütötte, árulta. Ma már az agyagot gyúrja a tészta helyett.

– Két évvel ezelőtt elegem lett belőle, és azon agyaltam, hogy mi mást kellene csinálnom – mesélte a Borsnak Erzsébet, aki

mindig sze­retett volna megtanulni korongozni és a fazekas­szakmát kitanulni.  

– Két évvel ezelőtt ötvenéves voltam, amikor megvettem az első kerámiaégető kemencémet, egy nagyon használt, nagyon lepusztultat, de működőt. Akkor már visszaút nem volt. Vásároltam agyagot, a neten találtam információkat, de eleinte sok figurám csúnya lett, megrepedt, eltörött. Fél évig tartott a kísérletezés, ami után végre az lett, amit szerettem volna: kedves babák – emlékezett a kezde­tek­re Erzsébet. 

Korongozni azóta sem tanult meg. A figurák, amik a Böbe nevet kapták, más módon alakulnak. Egyforma nincs köztük, a méretük is változó, 15–40 centi magasak, és két hét, amíg elkészülnek. 

– Először kinyújtom az agyagot, kiszabom, mint egy ruhát, gúlát készítek belőle, csinálok neki fejet, karokat, majd elkezdem öltöztetni, és a pillanatnyi hangulatom dönti el, hogy a ruha milyen legyen.

Nincs előre tervezés, és gyakran magam is elcsodálkozom, hogy milyen szépre sikerültek.

A formázás több óráig eltart, aztán egy hétig szárad a figura. Utána 1040 fokon 24 órát a kemencében kiégetem. Ezután jön a máza­zás és a pihentetés egy napig. Amikor megfestem, akkor még matt, csúnya és piszkos színű. Utoljára festem a szemét, majd megint jön a 24 órás égetés, és ez gyakorlatilag két hét a kezdetektől. A baba pedig akkor van kész, amikor visszanéz rám – árulta el a titkát a Böbék ké­szítője.

A babák olyan szépek, hogy most már galériákba is bekerültek.