Zord külső

Ki számolja, hány potenciális kapcsolat bukott meg azon, hogy félreértettük a másikat? Honnan tudni, hogy hány kapcsolat bimbózhatott volna, majd szökken szárba, ha nem ítélünk elsőre, külsőre?

Komoly gond, hogy a mai világban tényleg nem számít már más, mint a megjelenés, így vált a hírekben őrjöngő ragadozóvá Rozi, a vaddisznólány is, aki mindössze simogatást akart, de helyette olyan rossz PR-t kapott, hogy csoda, hogy még nem lőtték ki heves vérű vadorzók.

A napokban jelent meg a hír, hogy egy „megvadult” vadkan kilométereken át kergetett egy horgászt, aki kocsival menekült előle. Az esetről videó is készült, a kamerában egy, az idegességtől lihegő „áldozatot” látunk, a visszapillantóban pedig egy nagyon furcsán viselkedő vaddisznót. Mint kiderült, Rozi – mert így hívják a főhősünket – csak játszani akart, emberek nevelték, egy szálkás szőrű tacskó volt a mostohatestvére. Szereti, ha simogatják.

Ha a bepánikolt horgász észrevette volna Rozi ijesztő külseje mögött az érző szívű, játékra kész malackát, biztosan másként végződött volna ez a történet is.