Vélemény: Vonzerő

Nem történt más, csak megértették az idők szavát: aki ügyes, itthon kamatozik… Aztán persze némi finom üzengetés után Szűcs Zoli, a táncegyüttes vezetője ráébredne, valami tényleg nem stimmel a csapat nevével. Attraction… Angliában jó volt, de magyar együttesnek legyen már magyar neve. És megszületne a Vonzerő hagyományőrző nemzeti táncegyüttes.

Lenne is sikere, augusztus 20-ra pedig az angolok majmolása helyett elkészülne a magyar népi motívumokra épülő csúcselőadás, amelyet a Parlament lépcsőinél adnának elő. Úgy kezdődne, hogy Szűcs Zoli egy gémeskútból átmegy csikósba (taps), aztán ellovagol a kilenclyukú híd előtt (még nagyobb taps), a többiek pedig szürkemarhaként néznék. Men­ne a szekér, Szűcs Zoli akár még táncügyi helyettes államtitkári rangot is kapna meg két trafikot a Belvárosban, esetleg földet, ha kell neki.

Összejönne előbb egy felvidéki turné, aztán irány Erdély, ahol a székelykapus árnyjáték láttán nagyot húznának a pálinkából a helyiek, s azon nyomban eldöntenék, ők bizony arra szavaznak jövőre, aki idehozta nekik ezt a Vonzerő nevű hagyományőrző nemzeti táncegyüttest vagy micsodát.

Aztán március 15-én is fellépnének, ha elmaradna, akkor is megkapnák a gázsit, és hamarosan a Nemzeti Színháznál is lehetne művészeti igazgató a jó Szűcs Zoli, persze, ha előbb bevallaná, hogy Alföldi Róbertet még tévében sem látta.

Persze nem így lesz. Szűcs Zoli és az Attraction inkább Amerikába megy, ugyanis valami furcsa, szokatlan életfilozófiát képviselnek. Abban hisznek, hogy a tehetség elég. Már azt is tudjuk, miért estek ki a Csillag születikbôl…