Vélemény: Vissza a kaptafához

Járt ezzel-azzal, énekelt ezt-azt, és olyan őszintén tud zenélni, hogy abba belefacsarodik a zember szíve, meg olyan szép a két szeme, hogy olajat pisilnek tőle a tinilányok. De tényleg, a Petőfi-szakállas, tizennégy évesnek kinéző Palcsó Tamás szerethető jelenség, akinek még én is elhiszem, hogy ­jégből van, és talán fel sem olvad. Már nyújtom is a két kezem.

Aztán meg itt van az a hit (vagy tévhit?), hogy a trafikokat mind csak már eleve is full gazdag, valamilyen fideszes érzelmű polgármester rokonai, vagy legalábbis annak pókertársaságából valóak nyerhették meg, akiknek minden kezére és lábára jut egy-egy ­ördögpata, szabadidejükben meg vérrel öblítik le a mutyiban megszerzett millióik feletti öröm mámoros utóízét.

Hogy miként került ebbe a társaságba Palcsó Tamás, nem tudom. Hogy miért koncertezett jobboldali rendezvényeken? Meggyőződésből? Vagy mert egész egyszerűen oda hívták el? Rejtély. Az azonban már biztosan látszik, hogy mindannyian jobban jártunk volna, ha továbbra is csak énekelni jár el ezekre a rendezvényekre (egyébiránt ne felejtsük el, hogy énekelt a másik tábornak is, nem is egyszer). S legfőképpen ő profitált volna abból, ha az összekoncertezett pénzt nem pénztárgépekbe, dohányáruba és 18-as karikákba fekteti, hanem mondjuk... akármi másba.

Mert hiába tanulta ki az ­iskolában a kereskedelmet, szemmel láthatóan ez a mutyisdi neki még erős hátszéllel sem megy. Aztán mióta kiderült, hogy lesz trafikja, már koncertezni sem hívják. Ebbe tényleg belefacsarodik a zember szíve. Még az enyém is.