Vélemény: Vakon bízva

Nem látok. Ez van. Már megbékéltem vele. Háromévesen vakultam meg egy balesetben. Tömegközlekedéssel járok dolgozni.
Nem látok. Ez van. Már megbékéltem vele. Háromévesen vakultam meg egy balesetben. Tömegközlekedéssel járok dolgozni.

Annyira örültem, amikor annak idején a Nagykörúton elindultak a Combinók. Ha kinyílik az ajtó, pontosan tudom, hogy a peron pont egy szintben van a villamossal.

Bevallom, egyszer már pofára estem egy másik járaton a leszállásnál. Nem volt nálam a fehér bot és senki nem segített. Csak a jobb csuklóm tört el. Ebcsont beforr.

Nem szeretem a kiszolgáltatottságot. Ha lehet magam közlekedem. A XI. kerületben lakom és én is a nemrég elindult fonódó villamossal járok dolgozni. Elmosolyodtam amikor nemrég bejelentették, hogy az új 17-es villamos vonalán akadálymentesített, úgynevezett alacsony padlós szerelvények is fognak járni. Arra gondoltam miért is szidják olyan sokan a BKK-t, amikor ők mindent megtesznek, hogy mi vakok, a kerekesszékesek és a babakocsival közlekedő kismamák kényelmesen tudjanak utazni.

Szerdán azonban történt valami. Most a kórházból írok. Vakon bíztam a BKK-ban. Hogy ha leszállok a CAF villamosról nem lesz szintkülönbség a peron és a villamos padlója között. Megint pofára estem... Üdvözlettel a vakokkal, kerekesszékesekkel és kismamákkal lélekben együttérző.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatják