Vélemény: Lovagkor

A hős lovag védelmére kel a gyenge és becsületében megsértett nőnek, ellátja a támadó baját, aki elnyeri büntetését, sőt elbujdosik a világ elől. Akár így is történhetett volna egy lovagregényben.
A hős lovag védelmére kel a gyenge és becsületében megsértett nőnek, ellátja a támadó baját, aki elnyeri büntetését, sőt elbujdosik a világ elől. Akár így is történhetett volna egy lovagregényben.

De a mai Magyarország nem egy tündérmese. Pláne nem a tatabányai búfelejtő, ahova nem Grál-lovagok és királykisasszonyok járnak.

Pedig valami ilyesmit képzelhetett D. Tamás, aki nem állhatta, hogy a védtelen pultoslányt molesztálja egy másik vendég. Csakhogy nem lett happy end a történet. A hős lovag ugyanis az egyik szemét, a királykisasszony pedig a munkáját veszítette el. A párhuzam talán csak abban áll a középkori lovagregénnyel, hogy a becstelen haramia elbujdosott a világ elől – igaz, csupán Németországba ment munkát vállalni, amiből talán sokkal jobban megél, mint áldozatai. A gaz támadó ugyan még elnyerheti méltó büntetését, hiszen most eljárás indul ellene – reméljük, ezt nem akadályozza, hogy időközben külföldre távozott.

A végére valami okosat kellene írnom a világ romlásáról és arról, hogy már segíteni sem érdemes, hiszen a végén még nagyobb bajba kerülhet az ember miatta. Én mégsem teszem ezt. Még hiszek a lovagkorban. Higgyünk benne együtt – hátha változik valami...

Kapcsolódó cikkünket ide kattintva olvashatja!