Tükörkép

Mindenki ismer viccet szőke nőről, anyósról, skótokról, zsidókról, melegekről és még lehetne folytatni a sort. Ki-ki ízlése szerint jót derül a poénokon, de közben eszébe sem jut, hogy valaki magára veszi a viccet.

De miért is gondolna bele ebbe bárki? Egyik nap én nevetek, másik nap rajtam röhögnek.

Nagyjából ugyanez a helyzet a faékegyszerűségű kifestővel is, amelyben rímekbe szedve, lekicsinylő stílusban mutatják be a szomszéd öregasszonyt és a kislányokat. Persze felhúzza magát ezen a fél internetes társadalom, és egyből szentségtörést kiált. De ácsi, nem álszent dolog ez!? Miközben tegnap még én röhögtem a sovány etióp gyereken, addig ma már azon gondolkozom, melyik hatóságnál jelentsek fel egy kiadót, mert a „lyányokról” primitív ősbunkó módjára ír.

Ja, hogy ez már nem tetszik? Akkor tessék megváltozni! Mármint saját gondolkodásunkon elgondolkodni. A világ ugyanis nem a viccek és elfuserált mondókák miatt vált ilyenné, hanem a mi hozzáállásunk tűpontos le­nyomata. Ne legyen kétség afelől, hogy sok gúnyos poén születik majd még a jövőben. De előbb-utóbb eljön az a nap, amikor a sértő versikéken nem röhög már senki sem.

Kapcsolódó cikkünk itt olvasható.