Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Csattogó fogakkal, hörögve támad a horda! Vona megsértette a nyugdíjasokat! – üvölti a kórus, pedig egy nagy fenét! Most ugyanúgy, csak egy politikai módszer jár csúcsra, mint a Kövér köteles beszédénél, vagy a ránk zúduló huszonhárommillió románnál.

Mindig ugyanúgy! Egy politikus félreérthetőt mond egy érzékeny témáról, arra ráugrik az ellenfele, és csűri, csavarja, ismétli sokáig, míg a nép el nem hiszi, hogy a kipécézett szereplő maga a patás ördög.

Vona mondott valami hülyeséget a nyugdíjasokról, kiszúrta ezt a Habony, meglátta benne a lehetőséget, és ráuszította a sakáljait. A horda pedig üvölt reggeltől estig, megállás nélkül. Hogy Vona mit mondott eredetileg, azt már senki sem tudja, legkevésbé a nyugdíjasok. De nem is fontos! Lényeg az, ahogy a gyilkos kórus újra és újra értelmezi, magyarázza azt.

Úgy működik ez, mint a vicc: A bíró kérdezi a vádlottat: Kovács úr, igaz, hogy kötéllel veri a feleségét? – Nem, kérem, nem igaz! – Nem igaz? Akkor mivel veri? Szóval mondhat a Vona amit akar, ebből jól már nem jöhet ki.

Hogy mi végre ez az erőlködés? Ha a nyugdíjasoknak csak öt százalékát sikerül elbizonytalanítani, és nem szavaz a Jobbikra, a Fidesznek már megérte.

Ezt a mocskos, undorító módszert régen használják a politikában, és mindenütt. Az új, a szokatlan most csak az, hogy ilyen szervezetten, ilyen óriás erőket bedobva, az állami rádiót, tévét is felhasználva, még biztosan nem kente a fekáliát egyetlen demokratikus hatalom sem az ellenfeleire, mint Orbán és bandája. Ha igen, az nem volt demokra­tikus!

Vonáért nem fáj a szívem, mert ugyan ebben a nyugger- ügyben ártatlan, de minden más miatt viheti az ördög! Azért viszont sír a lelkem, hogy a mi országunkban, ez a vérszomjas horda, parancsszóra bárkire ráveti magát, és szétmarcangol becsületet, egzisztenciát, életet.