Összeomlás

Nem vonzó hivatás call centeresnek lenni. Az ember görnyed nyolc órában egy asztalnál, és mivel központi segélyhívó operátora, annyian hívják, hogy összezavarodik, ki beszél komolyan, ki nem. Fojtott nevetést, vagy valódi kétségbeesést hall, hogy tényleg egy vonat elé készülő férfi üvölt vagy egy gyerek, aki végül kacajban tör ki? Mert a számot bárki hívhatja, ingyen. A headset bevezetése előtt a fülhöz szorított telefon miatt fájt az ember füle is, a keze meg izzadt. Hálátlan.

Az operátornak közben kötelessége türelmesnek lenni. Az unatkozó flepniseket nem küldheti el a francba, mert így is egy élet múlhat rajta. Mi van, ha kiugrik? Ha beveszi? Erre a tapló főnöke mindennap emlékezteti is. A kollégák lerázzák, a munkahelyi pszichológus próbálja kipucolni lelkileg, hogy bírja cérnával a következő hetet.

De idő kérdése, hogy besokalljon. Ha nem vigyáznak rá, ő miért vigyázzon másokra? Havi 120 ezerért? Amennyit tíz éve is adtak ezért a munkáért? Már akkor is olyanok választották, akiknek esélyük sem volt jobbra.

Nagyon ronda dolog ezzel visszaélni.

Kapcsolódó cikkünk itt olvasható.