Hungarikum

Valljuk be: a világ nagy részén a vízilabda semmiféle izgalmi állapotot nem képes kiváltani, mi több, az a gyanúm: száznál jóval több országban azt sem tudják, eszik-e vagy isszák.

Tény, hogy maroknyi országban játszszák profi szinten és körülmények között – a budapesti világbajnokságon is voltak amatőr játékosokkal felálló csapatok –, s a szabályai is túl sűrűn változnak, egyszerű néző számára gyakran érthetetlen, mit és miért ítélnek a bírók. Csakhogy a vízilabdának van egy óriási vonzereje: igazi hungarikum!

Magyarország kilencszeres olimpiai bajnok (a közelében nincs más nemzet), világbajnokságokat, Európa-bajnokságokat nyertünk, a magyar uszodákban az egy négyzetméterre jutó legendák száma igen magas. Hozzátartozik persze a honi vízilabda-őrülethez, hogy más csapatsportágban messze nem va­gyunk ilyen sikeresek, ha hokisaink feljutnak az A csoportba, ha futballistáink kijutnak egyáltalán egy nagy tornára, már megvadulnak a drukkerek. A pólóban meg, ugye, ma este újra az aranyért játszunk.

Hétezer őrjöngő néző a szigeten, sok száz­ezer otthon vagy a szabadtéri kivetítők előtt. Ennyien nem tévedhetünk. A póló jó játék. És a miénk.

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatják