Gyomorideg

Lever a víz, kiráz a hideg, a gyomrom összeszorul, ha meghallom, hogy postára kéne menni. Korábban ugyanis egy családi vállalkozás tiszteletbeli megbízottjaként hosszú órákat kellett nap mint nap a főváros egyik külső kerületének postahivatalában eltöltenem. Számtalan levelet, kül­deményt és csomagot vettem át. A legbosszantóbb tapasztalatom mégsem ebben az időszakban történt.

Egy könyvet és egy pólót rendeltem Angliából tavaly novemberben. Azelőtt a legrövidebb idő a csomagok megérkezéséig három nap volt, de két hétnél többet egy esetben sem kellett várnom. Karácsonyi ajándék lett volna a barátnőmnek, de a Magyar Posta összeomlása miatt kis túlzással Valentin-napi meglepetés lett belőle.

Ahány ember, annyiféle postai panasz. Azt hittem, már nem tudnak meglepni, de István történetét olvasva valami ismét eltört bennem. Neki nem „csupán” kellemetlen várakozás jutott: kikapcsolták nála a gázt, és egy jókora összeget is fizethetett.

Az orvosok jó része már rég elment külföldre, jó kétkezi munkást szinte lehetetlen találni, s „rekordfizetéssel” próbálnak csalogatni busz- és villamosvezetőket. Magyar Posta, mi lesz veled?

Kapcsolódó cikkünket itt találja.